Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1852
10 — netbuvámak már csak azért sem nyújthatnak biztos alapot, minthogy magok is más, többfélekép változtatott, bővített s folytatott krónikákból szerkesztettek össze; külön koriratokból különböző dolgokat hoznak, melyeknek ugyanazon érvény nem tulajdonítható, melylyel csak akkor bírnak, ha világosan kimutatandjuk, melyek alapulnak közölök néphagyományon, s melyek ma már elveszett Írott emlékeken. A mi nem egyéb, mint a krónikák szövegének keletkeztét kimutatni. Mirenézve minden, kézre keríthető krónikák külön pontosan összehasonlítandók; ámbár így sem leend kétségen kivüli, minő mértékben igénylik a történetbuvár hitelét egyes helyek: minthogy e nemű kézirataink a XlV-d. századon túl nem terjeszkednek, sőt magok, ezeknek szerkesztői, már nem eredetiekkel, hanem hihetőleg Xll-d. századi codexek másolt példányaival éltek. Helyén leend itt, szóba jövendő krónikánk szövegének kifejtése tekintetéből, mindazon másod rangú szerkesztményeket röviden elésorolni, melyek — mint későbbi idők maradványai — karunkra eljutottak. Ilyenek: I. Azon kézirati-könyvek, melyek Kézai Simon szerkesztményét tartalmazzák; úgymint: 1. AKósaféle hártya-codex, mely elsikkadt. Batthyániféle másolata jelenleg a magyar tudós társaság könyvtárában őriztetik. 2. Eszterházy Pál herceg kismartoni hártya-codexe, mely lappang. Másolatai: a) Hevenesi Gábortól, a pesti egyetemi könyvtárban; b) egy másik, a maros-vásárhelyi Telekiféle könyvtárban. 3. Zsámboki János papiros-codexe, a bécsi cs. kir. udv. könyvtárban. Mindezek a liún és régibb magyar történeteket I. Gyézáig, s részben Kálmánéit a fennemlített névtelenektől kölcsönözték; saját királya (Kún László) dolgait pedig öntudomásból irta meg, a közbe eső igen sovány adatokat holmi évjegyzetekből pótolván II. A Pozsonyi Krónika; papiros-codexe még Pray korában a pozsonyi káptalan könyvtárában létezett: másolata Praytól, a pesti egyetemi könyvtárban. Első adta ki Toldy2).— A kún történetek elbeszélése után, a magyarok viselt dolgait kivonatban vázolja. IH. A V aticáni Krónika, mely 1334-ig terjedő magyar dolgokat tartalmaz. Hajdan Lucius János, dalmát történetíró, birtokában volt; kitől biztos őrizet s a használni kívánók nagyobb kényelme végett, a vaticáni könyvtárba szállott. IV. A Bécsi Krónika, közönségesen így neveztetik, minthogy a bécsi cs. kir. udv. könyvtár egyik kincse. Mi magyarokul pedig*, ékes rajzaiért, Képes Krónikának mondjuk. 1358-ban hártyára Íratott. — Első része hún, második pedig magyar dolgokat tartalmaz. Még egész volt, I. Károly dolgait befejezőleg adta; most pedig 1332-ben megszakad. Papiros másolata 1462-ben Íratott, s jelenben a magyar akadémia könyvtárát ékesíti. V. A Budai Krónika, így nevezve, mert 1473-ban Hess betűivel Budán nyomatott. Második kiadása Podhradczkytól3) kettős másolatból 4). E’ szerkesztmény 1468-ig folyó hún és magyar történeteket foglal magában. VI. A Dubnici Krónika, papiros-codex, egykor az Illésliáziféle dubnici könyvtár tulajdona; most, az utolsó Hlésházinak hazafiáldozatából, teljes irodalmi gyűjteményével együtt, a magyar nemzeti múzeumé. A hún dolgokon kívül, a magyar történetet 1468-ig időrendben adja; azon idéttieket pedig 1479-ig évsor-tartás nélkül vázolja. VII. Turóci János krónikája. A hónoktól kezdve I. Károly haláláig a Képes Krónika *) L. Toldy: A magyar nemz. irodai, története. Másod, javított kiad. Pesten, 1852. 8r. I. köt. 82. 83. 11.-) L. Chronicon Hungarorum Posoniense. Budáé. 1852. Fol. XVIII. 55. — Ugyanakkor negyedrétben is megjelent Told y szerkesztése mellett. 3) L. Chronicon Budense. Budáé. 1838. 8-o XVI. 386. —4) L. 1. c. pag. V. — V. ö. Chronic. Hungaror. Poson. Budáé. 1852. Fol. pag. IX.
