Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1851
I. MAGYAR NYELV ÉS NEMZETISÉG. Bátran előre, magyarom A dicsőség mezején! Bátran a kimivelödés S nemzetiség erején! , Nem a múlton siránkozva, Vagy csak mindig mást okozva. Gr. Teleky D. Eisö, miről szólanunk kötelesség, s minkeblünk legforróbb érzete ösztönöz: nyele és nemzetiség; mert ezek fajunk legszentebb tulajdonai, legféltőbb kincsei 1). A mely nemzetnek nyelve nincs, nincs hazája, csak szállása; nincs hazaüsága, mert nincs hazája; és csak a szerencsés időknek tulajdoníthatja, hogy az ilyen nem nemzetet, hanem csoportot, más nagy nemzet el nem nyeli. Nem a föld, nem a folyók tartják öszve a nemzetet, hanem a nyelv. A nyelv lelke a nemzetnek. Az a nyelv egy nemzetnek, a mi a napnak világa az eleven világnak. A nyelv köti az embereket oly nemzeti családdá, melynek a politika vészei nem árthatnak 2). Mig a nemzet nyelvét megtartja, addig el nem vesz; s ha bukott is, reménytelenül el nem veszett. Az anyanyelv minden népnek, tehát magyar fajunknak őseink szép nyelve, legnagyobb kincse, elidegenithetlcn java. — Kérdik sokan: mi a nyelv más, mint hang, mely által gondolatainkat kifejezni szoktuk ? Ila más nyelvvel úgy hirok, hogy azt ez által tehetem, nincs többé szükségem az anyanyelvre. Ha a nemzet nyelve nem volna egyéb, mint megtanult hang, melylyel táplálatunkra élelmi cikkeket kérünk, akkor amaz ellenvetés helyes volna. De a nyelvnek elemei különbözők, mint a népek szellemi elemei, melyekhez tartoznak; abban azoknak tulajdon gondolkozása, érzése és kívánságai nyomatnak le; a nyelv állal az eszméknek terjedelme s feli'oghatósága feltétcleztetik; az hordozója és fentartója a nép miveltségé- nek, mely abban magát századok által kifejtette, és a mesterségek s tudományokban annak közvetítése által nemzedékről nemzedékre örökösítette; mely mint egy bizonyos gondolat és érzés neme az anyáktól gyermekeikbe oltatott. így tehát anyanyelvűnk legnagyobb kincsünk. Az az alap, melyben egész lényünk gyökerezik. Az az anyatéj, melynél egyedül a nemzet 1) L. Deák Ferenc és Hertelendy Károly: Kővetjelent. Szala-Egerszeg. Nyárelő 20. 1836. Ivr. 1.1. 2) L. Kisfaludy Sándor: Himfy szereim. Első rész. Kesergő szerelem. Buda. 1807. Második kiadás. Előszó. XXL—XXIII. 11.
