Emlékkönyv a Kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem és különösen ennek orvosi és természettudományi intézetei részére (Kolozsvár, 1903)

Bevezetés - Dr. Márki Sándor: Az egyetem eszméje Erdélyben

AZ EGYETEM ESZMÉJE ERDÉLYBEN

9

tábornok ugyan, a hadi szerencse fordultával, még azon év októberében visszahívta őket s a farkas-utczai iskola helyett az unitáriusoktól elvett óvárit adta nekik; a német befolyás bukásával azonban a lakosság 1605. júl. 21-én innen is kiűzte a pátereket, 1607. jún. 10. pedig a kolozsvári országgyűlés tudni sem akart vissza- fogadtatásukról, sőt újra kimondta száműzetésüket.

1605-től 1690-ig protestáns fejedelmei voltak Erdélynek s így kath. egyetemről ez idő alatt szó sem lehetett. Bethlen Gábor nem ellenezte ugyan, hogy a katholikusok szabad vallásgyakorlatáról szóló 1615. évi törvény alapján a jezsuiták mint világi papok, ismét megtelepedjenek Kolozsmonostoron s iskolát is nyithassanak, de ebben legfeljebb gymnasiumi fokon taníthattak; azonban így is csak 1653. tavaszáig, mert ekkor az országgyűlés újból kitiltotta őket.

Maga Bethlen Gábor mindent elkövetett, hogy a gyulafehérvári collegiumot felvirágoztassa; egyetemi fokot azonban ez a főiskola sem érhetett el.

Apáczai 1658-ban, midőn a tatárok és a havasföldiek teljesen feldúlták Gyulafehérvárát s véget vetettek főiskolájának, Barcsay Ákos fejedelemhez külön is benyújtott egy emlékiratot „a mag3’ar nemzetben immár elvégtére egy-egy akadémia fölállításának módja és formája felől“.

Apáczai, ki azt remélte, hogy valaha még erdélyi egyetemen taníthat, hiában utasította vissza külföldi egyetemek meghívásait. Apafy Mihály a tudományszerető fejedelem, maga is kedvtelenül látta, hogy „a háború és alkalmatlan állapotok miatt“ nem viselhet kellő gondot a kolozsvári collegiumra s azért a Bethlen-collegiumot sem egyesítette vele, hanem 1662. okt. 6-án, mint „mostan legalkalmasabb helyre“, Nagy-Enyedre telepítette, hol ma is működik.

Az önálló erdélyi fejedelemség ekkép 1690-ben a nélkül szűnt meg, hogy annyi kísérlet után is valóság lehetett volna az erdélyi tudomány-egyetemből.

I. Lipótnak Erdély részére 1690 okt. 16-án s ünnepiesen 1691 decz. 4-én kibocsátott hitlevele, mely Erdélyt ismét Magyarországhoz csatolta, az országot s különösen Kolozsvárt és Gyulafehérvárt újra megnyitotta a katholikusok előtt. Az 1692 márcz. 15-én Szeben- ben tartott országgyűlés nekik szavazta meg Kolozsvárt a reformátusok nagytemplomát s az unitáriusok collegiumát. Egyúttal azonban kimondta, hogy a kath. ifjúság nevelésére csak oly egyháziakat alkalmazzanak, kik a többi hitfelekezet előtt nem gyanúsak. A gya-