Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - Utószó
Utószó Az eredeti elgondolás szerint szerény munkámhoz Győry Tibor dr egyetemi e. ny. rendes tanár úr, a Budapesti Királyi Orvosegyesület alelnöke írt volna előszót, aki annak egész megírását azzal az őszinte jóindulattal figyelte és támogatta, amely- lyel az orvostörténelem iránt érzett önzetlen lelkesedése és sze- retete minden hazai orvostörténelmi munkásságot kísérni szokott. A sors kiszámíthatatlan rendelése azonban másként határozott. Munkámat már csak súlyos betegen vehette át elolvasás céljából, de még betegágyán is hősies erőfeszítéssel iparkodott megfelelni Ígéretének és kéziratom az utolsó lapok olvasásánál hullott ki a kezéből. Élete munkássága maradandó emléket biztosít a magyar orvostörténelem elköltözött nagy mesterének, akinek meleg támogatását és hasznos tanácsait most kegyelettel és meghatottan köszönöm. Hálás köszönettel tartozom Verebély Tibor dr egyetemi ny. rendes tanár úrnak, a Budapesti Királyi Orvosegyesület elnökének, akinek megtisztelő megbízatása folytán az egyesület történetét megírhattam. Az egyesület és orvostudományunk múltja iránt érzett szeretettel iparkodtam feladatomnak legjobb tudásom szerint megfelelni. Köszönettel adózom mindazoknak, akik az egyesület körül kimagasló érdemeket szerzett nagy orvosainknak, az egyesület jótevőinek családi birtokban őrzött képeit készségesen rendelkezésemre bocsátották s így lehetővé tették, hogy azok a késő utódok számára is testi valóságukban éljenek tovább. Sírjuk felett az egyesület soha el nem múló kegyelete őrködik s hisz- szük, hogy világító nemes példájuk a második században is meg fogja találni az áldozatos követőket. Budapest, 1938 január 15-én. Korbuly György dr
