Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)

Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - X. Az egyesület tudományos működésének újra való megindulásától napjainkig (1920. okt. 16-1937)

293

A június 12-i évzáró közgyűlés a lelépő Buday helyére báró Korányi Sándort választja az egyesület elnökévé. Benne épúgy, mint előbb Bókayban, már a második generáció került az elnöki székbe s talán a legnagyobb dicséret, amit elnökségéről mondhatunk : apa és fiú itt is méltók voltak egymáshoz.

Elnöksége első esztendejében történik meg az egyesületi székház hosszú idő óta égetően szükségessé vált tatarozása és belső renoválása.

Az október 23-i nagygyűlésen a Balassa-előadást Kenyeres Balázs tartja „Lőfegyverek okozta sérülésekről“ címmel.1

Különösen nagy volt a halál aratása ebben az esztendőben. Suhintása nyomán óriások dőltek ki, hogy csak néhányat említsünk: Bársony János, Liebermann Leó, Krompecher Ödön, báró Müller Kálmán, Tóth Lajos. Korányi a december 18-i közgyűlés elnöki megnyitójában emlékezett meg Markusovszky művének méltó folytatójáról, a nagy alkotó Tóth Lajos államtitkárról, ismertetve annak az egyesülethez való viszonyát: „Évtizedek hosszú során át ott ült szombatonként üléstermünk első széksorában. Régesrégen nem hallottuk itt szavát, ő csendesen dolgozott helyén. A munka, amely agyában folyt, mikor itt hallgatott, nagyobb, sokkal fontosabb volt, mint sokaké, akik beszéltek. Szombatonként ide tért vissza az orvosi tudományhoz, hogy hivatalában szellemével összhangban maradva, dolgozhasson tovább. Itt ismerte meg az orvosi tudományok magyar művelőit, hogy súlyuk, értékük szerint ítélhesse meg őket“. Az egyesület kegyelete jeléül mellszobrát a Semmelweis-teremben, Balassa és Tauffer mellszobrai között állítja fel.

1927-ben érkezett el az egyesület fennállásának 90. évfordulójához. Korányi december 17-i elnöki megnyitójában hangoztatja, hogy ez a körülmény ne adjon alkalmat ünneplésre, de szorgos munkával készüljünk a tíz év múlva ránk köszöntő centenáriumra: „E tíz év alatt itt kell megmutatnunk, csoportosítanunk, azt amiből megítélhető, hogy a magyar orvosok újraépülő hazánkban hogyan éltek azokkal az eszközökkel, amelyeket ez a szegény letiport, megcsonkított ország soha eléggé nem méltányolható áldozatkészséggel az ő kezükbe tett, hogy segítségükkel kultúránk értékét gyarapítsák és nemzetünk helyzetét javítsák a nemzetek között.

Tagtársaink kötelessége, hogy az elkövetkezendő számadás eredménye kivívja irántunk az ország megelégedését.“

Az esztendőnek három külföldi előadója volt. Január 29-én a magyarszármazású Biedl Arthur levelezőtag, a prágai némel egyetem professzora adott elő „Neuere Fortschritte der Hor1 Kenyeres Balázs: Lőfegyverek okozta sérülésekről, O. H., 1926, 1183. o. s köv.