Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - X. Az egyesület tudományos működésének újra való megindulásától napjainkig (1920. okt. 16-1937)
289 aki május 17-én, mint vendég; már előadást is tartott: „A myopia pathogenesise és prophylaxisa“ címmel. A már megelőzően felemelt tagdíj mellett megjelenik a pótdíj kényszerű intézménye és az orvosok egyre rosszabbodó szociális helyzetének legjobb bizonyítéka a sok tagdíj hátralék és az a számos levél, amelyben az egyesület régi tagjai közül is többen anyagi viszonyaikra való hivatkozással kilépésüket jelentik be. Az egyesület sivár anyagi helyzetét tükrözi vissza az a körülmény is, hogy amikor az év folyamán kifogy régi díszes kiállítású okleveleiből, új tagjai számára — bár a régi szöveggel és a régi szeretettel — már csak igen egyszerű kiállítású okleveleket nyújthat. A nehéz viszonyok ellenére is tovább folyik a tagok körében az egyesületi könyvtáralapra való gyűjtés, amelynek eredményeképpen eddig 11 millió koronát meghaladó összeg gyűlt egybe. Amikor ez év június 21-én Bókay János négyévi elnököskö- dés után megválik hivatalától, a derekasan végzett munka felemelő tudatában tehette ezt, mint aki a válságos esztendőkön átsegítette a gondjaira bízott egyesületet. Utolsó elnöki megnyitójában joggal hangoztatta az európai tudományos horizontot illetően: „ ... máris dereng s bízva bízzunk, hogy elkövetkezik az éltető napsugár is“. Önként kínálkozik a párhuzam az 1848—49-es szabadságharc leveretését és a tanácsköztársaság bukását követő nehéz idők, Wagner János és Bókay János elnöksége között s bizonyos, hogy mindkettőjüknek különösen nagy érdemeit az egyesület soha nem fogja elfelejteni. Az elnöki székbe egyhangú választással Buday Kálmán került, aki teljesen átérezte, hogy az egyesület tudományos értéke egyik legnagyobb kulturális kincsünk, amit az összeomló romok közül maradék nélkül megmenthettük s annak további fejlődését szerető gonddal irányította. Az október 18-i nagygyűlésen a Balassa-előadást Schaffer Károly tartotta: „Átöröklés és idegrendszer“ címmel.1 A december 20-i közgyűlésen egyhangúan tiszteletbeli tagokká választják meg az egyesület 3 érdemes tagját, egyben 3 volt elnökét: Kétly Károly bárót, Dollinger Gyulát és Tauffer Vilmost. Az egyesület tudományos élete a felettünk járó nehéz idők ellenére sem hagyott hátra maga után kívánnivalót. A megvitatás előterében állottak — hűen tükrözve most is az orvostudományok haladását — többek között az insulinkérdés, a nem specifikus therapia, a belső secretio nagy problémái, a gyermek- bénulás sebészi kezelése, a phrenicus műtét és mesterséges légmellkezelés, a rachitis pathogenesise, a bakteriophagia, a kürt- átfúvás és a méhenkívüli terhesség. 1 Schaffer Károly: Átöröklés és idegrendszer. O. H., 1924, 734. o. s köv. 19
