Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - X. Az egyesület tudományos működésének újra való megindulásától napjainkig (1920. okt. 16-1937)
286 tart előadást: „Über die Grenzen der Leistungsfähigkeit der Serumtherapie u. Chemotherapie bei bakteriellen Infektionskrankheiten mit bes. Berücksichtigung des Diphtherieserum u. Arsenobenzolderivate“ címmel. Az október 14-i nagygyűlésen a Balassa-előadást Buday Kálmán tartotta: „A kórboncolástan jelentősége az utolsó évtizedekben“ címmel.1 Az egyesület anyagi egyensúlya ebben az évben már semmiképpen sem volt fenntartható. A tagdíjak emelése sem járt kielégítő sikerrel. Az egyik igazgatótanácsi ülésen szóbakerült a külföldi, főleg amerikai gyűjtés gondolata, ahogyan azt ugyancsak nehéz viszonyokkal küzdő egyéb tudományos társulataink némelyike már megvalósította, de a többség elveti ezt a gondolatot. Helyette a tehetősebb tagok körében indult meg gyűjtés — amire az egyesület saját érdekében fennállása óta először kényszerült — e ma már történelmi szövegű gyüjtőív alapján: „Igen tisztelt Tagtárs úr! Igazgatótanácsunk folyó évi október 13-án tartott ülésén elhatározta, hogy a Budapesti Királyi Orvosegyesületet az egyre növekvő drágaság okozta igen nehéz pénzügyi helyzetéből mielőbb kiemeli. A könyvtári és nyomdai számlák, a villany- és szénárak állandó emelkedése tudvalevőleg teljesen felborították egyesületünk pénzügyi egyensúlyát. Csak példaképpen említhetjük meg, hogy téli tüzelő beszerzésére már semmi fedezetünk nincs. Ezen szomorú állapot átértéséből fakadt azon egyhangú határozat, hogy egyesületünk jobb anyagi viszonyok között élő tagjai pénzadakozásra szólíttassanak fel. Hazafias érzésünk nem engedheti meg, hogy e legelőkelőbb és legrégibb, immáron 85 éves egyesületünk elemi szükségleteiben hiányt szenvedjen ... Az igazgatótanács azonban midőn ezen lépésre szánta el magát, meg volt győződve arról, hogy mindenki, aki csak teheti hazafias áldozatkészséggel fog sietni a magyar orvosi tudomány templomát megmenteni. Hiszen e templom papjai maguk az adakozók“. A TÉBE nemes áldozatkészséggel ismét a nehéz helyzetbe jutott egyesület segítségére sietett, könyvtári céljaira 150.000 koronát adományozva. A tagok között folytatott gyűjtés az év végéig másik 150.000 koronát eredményezett. Az egyesület ez évben ideiglenesen megválik orvostörténelmi gyűjteményétől, amelynek Győry Tibor szakszerű gondozása mellett oly szépen indult fejlődését a bekövetkezett nehéz idők ugyancsak megakasztották. A Magyar Sebésztársaság nevében Manninger Vilmos dr, mint a társulat titkára és múzeumi bizottságának előadója, felszólította az egyesületet, hogy engedje át orvostörténelmi gyűjteményét a Népegészségügyi Múzeum számára „ámenetileg letétként“, úgy, ahogy azt a Sebésztársaság 1 Buday Kálmán: A kórboncolástan jelentősége az utolsó évtizedekben. O. H., 1922, 449. o. s köv.
