Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)

Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - X. Az egyesület tudományos működésének újra való megindulásától napjainkig (1920. okt. 16-1937)

X.

Az egyesület tudományos működésének újra való megindulásától napjainkig

(1920 október 16—1937)

Az egyesület tulajdonképeni tudományos működése az 1920 október 23-án megtartott első rendes üléssel vette kezdetét, amelynek műsorán Johan Béla: A corpus pineale daganata 7 éves fiúgyermekben c. bemutatása és Illyés Géza: A prostata-túltengés műtéti kezeléséről c. előadása szerepeltek.

A tudományok művelése szempontjából súlyos, sőt egyenesen válságos idők jártak akkoriban a háborúból vesztesként kikerült központi hatalmak felett. Hazánkban ezt az időszakot a hontalanná vált kolozsvári és pozsonyi egyetemek kálváriája, a külföldi katonai missziók és segítő akciók, majd a pénz rohamos elértéktelenedése és vele a szociális nyomorúság óriási mérvű megnövekedése jellemzik.

Már a világháború folyamán bőven kínálkozott alkalom annak felismerésére, hogy az elvakult gyűlölködés a tudomány csarnokait sem fogja megkímélni. Egészen megdöbbentő arányokban lobogott fel ez a gyűlölködés a háború befejezése után s valójában csak a fegyverek hallgattak el, de annál elkeseredettebb harc indult meg szellemi téren a legyőzött és megtépett nemzetekkel szemben, amelyeknek egyetlen el nem vehető kincsükként csak a kultúrájuk maradt.

Pasteurnek a tudós hazájáról vallott ideális szépségű elgondolásának egyenesen megcsúfolása volt az, ami bekövetkezett. Nemzetközi pályázatokból, kongresszusokról a központi hatalmak tudósai ki voltak zárva, tudományos egyesületeik hosszú időre elszigetelve, majd minden külföldi kapcsolattól megfosztottan kellett, hogy működjenek.

És mégis szegényen, fűtetlen intézetek és laboratóriumok sokszor jégvirágos ablakai mögött, könyv- és folyóirathiány közepette is folyt tovább a tudományos munka és soha el nem múló kegyelet őrzi azon keveseknek emlékét, akik az általános