Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - IX. A világháború befejezését követő évek az egyesület működésének újra való megindulásáig (1918-1920. okt. 16)
277 Az egyesület sokszor tehetetlenül tűrni kényszerült, hogy előadótermét időnként különböző kommunista orvoscsoportok használják fel gyűléseik és vitaestélyeik színhelyéül. Csendes, tudományos működését mindazonáltal továbbra is folytatja s miután ez évben a legnehezebb viszonyok ellenére is már 8 estén át tartott üléseket, az április 12-i tudományos üléssel működése hosszú időre végétért abban az időszakban, amelyről így írt a költő: „Oly mélyre estünk, hogy nem hullhatunk már, nincs is magas és nincs számunkra mély.“1 Június 24-én veszíti el az Orvosegyesület hűséges munkás tagját, e szomorú napok egyik vértanúját, Berend Miklós dr egyetemi magántanárt, a Fehér Kereszt-gyermekkórház főorvosát, a magyar csecsemővédelem lelkes apostolát. Az előző évben (április 27) még értékes előadást tart az egyesületben s résztvesz az influenza előadásokat követő hozzászólásokban is s most a nyílt utca kövén folyik el vére az ellenforradalmi monitorok nemzetiszínű zászlóját fehér zsebkendőjével üdvözlő tudósnak. Berend, aki a háború kitörésekor önként jelentkezett harctéri szolgálatra, háborús élményeit „Harctéri napló“ című könyvében foglalta össze, bepillantást engedve tüzes magyar leikébe és európai műveltsége teljességébe. Könyve mindig egyike marad a világháború irodalma legkiválóbbjainak. Bókay az Orvosi Hetilapban megjelent rövid nekrológjában csak annyit írhatott, hogy „férfikorának delelőjén, teljes munkabírásának idejében“ halt meg.1 2 A vörös uralom összeomlását nyomon követő román megszállás idejében, szeptember első napjaiban gyűlik össze az egyesület igazgatótanácsa oly hosszú idő után ismét először. Az egyesület fennállása óta először áll szemben ilyen páratlan és szomorú feladattal, tudniillik tagjainak a kommunizmus ideje alatt tanúsított magatartásának átvizsgálásával. Mint minden egyesületben, az Orvosegyesületben is akadtak olyanok, akik a nemzeti Berend Miklós 1 Kosztolányi D.: Magyar költők sikolya Európa költőihez 1919-ben. 2 O. H., 1919, 350. o.
