Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - VIII. A világháború évei (1914-1918)
272 Az október 14-i nagygyűlésen Jendrássik elnöki megnyitójában bejelentette, hogy Balassa nővérének hagyatékából, az elhúnyt akaratának megfelelően, aki Torkos László min. tanácsos felesége volt, utóbbi közbenjárásával mintegy 21 darab Balassa relikviát kapott az egyesület, amelyek régebben Balassa személyes tulajdonában voltak. Közöttük volt Kovács Mihály Balassát ábrázoló igen - sikerült egykorú olajfestménye is (az ötvenes évek végéről!), amely ma a nagy olvasóteremben van felfüggesztve. A Balassa-előadást Grósz Emil tartotta: „A szemészet békében és háborúban“ címmel.1 A szomorú emlékű 1918-as esztendő tulajdonképpen a legnagyobb magyar orvos, Semmelweis születésnapját hozta vissza századszor a világháború vérzivatarában. Az igazgatótanács elhatározta, hogy volt tagja emlékének egyik őszi ülésén fog kegyelettel áldozni. A június 1-én megtartott közgyűlés az 1902 november 19-én belügyminiszterileg jóváhagyott és azóta érvényben levő alapszabályokon megejtett lényeges változtatások miatt nevezetes. Űj tagok felvétele ezután évenként kétszer fog megtörténni, ? májusi rendes évi közgyűlésen, és az utolsó decemberi ülésen. Ezentúl vidéki tagjai is lehetnek az egyesületnek. Az október 14-i ünnepi ülést továbbra is megtartják, de nem ezen a napon, hanem a hozzá legközelebb eső ülésnapon. A választmányi tagok száma is emelkedett (eddig 18, ezentúl 24 rendes és 6 póttag). Az évzáró ünnep május hóban lesz, hogy az egyesület bankban lévő pénzügyeiről a kimutatás már a közgyűlés idejére a pénztárosnál lehessen. Az október 12-én tartott meghatóan bensőséges ünnepi ülés Semmelweis emlékének volt szentelve. A magasan szárnyaló ünnepi beszédet Tauf fér mondotta s jogosan emelte ki az egyesületre vonatkoztatva: „Ez a hely, ahol az üldözött Semmelweis menedéket, megértést, rokonszenvet és elismerést talált, ahol gondolatait kifejezhette, ahol szelleme támogatást, buzdítást nyert, ahonnan nagy vitájában az egész világ orvosaihoz szólott“. 1 Grósz E.: A szemészet békében és háborúban. Orvosegyesületi Évkönyv, 1917, 261—301. o. és Oképzés, 1917, 277. o. s köv. Widder Ignácz
