Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - VIII. A világháború évei (1914-1918)
269 és ragadja magával hallgatóságát a háborús gondok közül egy tisztultabb világba. A nagygyűlést követően több tudományos ülést ez évben nem is tartottak. Az itthonmaradottak orvosi elfoglaltsága amúgyis erősen megnövekedett, a sebészek pedig az Orvosegyesülettől függetlenül, az ú. n. Hadsebészeti értekezletekben tömörültek, amelyek a következő év folyamán beolvadtak az Orvosegyesületbe. 1915 január 16-án újból megkezdődnek a tudományos ülések. Számuk érthetően gyérebb, mint azelőtt s a háború az egyesület tudományos életére is rányomja a maga jellegzetes bélyegét. Az előadások közt leggyakrabban hadisebészeti vagy jár- ványtani vonatkozásúak szerepelnek, amelyeket csakhamar követnek, hogy nagyon sokáig ne tűnjenek le a napirendről, a rokkantság súlyos problémáit tárgyalók. A háborúval járó tömeg- mozgalmak alkalmat adnak ritka betegségek bemutatására: január 16-án Mandel Dezső „Febris recurrens'-t, október 23-án Ónodi Adolf egy leprában szenvedő bosnyák katonát mutat be. Az év folyamán az Országos Hadsegélyző Bizottság nagysikerű Had^ és Népegészségügyi Kiállítást rendezett, amelynek anyagához orvostörténelmi gyűjteményéből az egyesület is hozzájárult. Az igazgatótanács okt. 9-i ülésén elhatározta: tekintettel egyrészt arra, hogy az egyesület tagjainak nagyrésze harctéri szolgálatot teljesít, másrészt az itthonmaradottaknak is többségükben erősen megnövekedett az elfoglaltsága s így tudományos munka kifejtésére sem előbbieknek, sem utóbbiaknak alkalmuk és idejük nincsen, ez évben már nem adja ki a pályadíjakat s ugyanezen okból új pályázatot sem hirdet, csak majd a háború befejeztével. Az október 14-i nagygyűlésen Liebermann elnöki megnyitójában az organisatio jelentőségét fejtegette a társadalmi élet, főleg pedig a polgári és katonai egészségügy szempontjából. A Balassa-előadást Hutyra Ferenc tartotta: „Az összehasonlító kórtan jelentősége az orvosi tudományban“ címmel.1 Október 31-én elköltözik az élők sorából Tauszk Ferenc egyet, magántanár, kir. tanácsos, a Budapesti Szegénysorsú Tüdőbetegek Szanatórium Egyesületének főtitkára, aki az egyesületnek 1898 óta hűséges tagja volt. Végrendeletében — egyéb nemescélú hagyaték mellett — 10.000 koronát hagyományozott az Orvosegyesületre, azzal a kikötéssel, hogy ezt a hagyományt „Dr. Tauszk Ferenc jutalomdíj alapítványa“ címen kezelje és annak kamatait évenként egyszer, minden egyes egyesületi év 1 Hutyra F.: Az összehasonlító kórtan jelentősége az orvosi tudományban. Orvosegyesületi Évkönyv, 1915, 65—87. o. és O. H., 1915, 571. o. s köv.
