Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - VII. Az egyesületi székház megszerzésétől a világháború kitöréséig (1891-1914)
256 mány derekasan megállóit nemzetközi viszonylatú erőpróbája is volt — üléseinek egy részét az orvosegyesület üléstermében tartotta.1 A kongresszus lezajlása után az október 14-i nagygyűlés elnöki megnyitójában Dollinger kiemeli: „körültekintő, tapasztalt és fáradhatatlan rendezőink mindent megtettek, hogy a kongresszus sikerét biztosítsák, de a kongresszus magasztos épületének szilárd alapjait mégis csak orvosbúvárjaink tudományos munkássága alkotta, amelyben viszont egyesületünknek is vannak érdemei.“ A nagygyűlés Müller Kálmán bárót a kongresszus és a nemzetközi tudományos közeledés terén szerzett kimagasló érdemeiért tiszteletbeli taggá, a kongresszuson résztvett külföldi kiválóságok közül pedig 233-at levelezőtaggá választ meg. A Balassa-előadást Kétly Károly tartja: „A belorvostannak és sebészetnek egymáshoz való viszonya“ címmel.1 2 A december 11-én tartott évzáró közgyűlésen Dollinger kiemeli az egyesület élete szempontjából is nagy fontossággal bíró, másik nagyjelentőségű eseményt, a botanikuskerti új klinikatelep elkészültét és használatbavételét: „hogy ez a telep ilyen alakot nyert, azért Apponyi Albert gróf miniszter és Tóth Lajos miniszteri tanácsos urak mellett Grósz Emil tagtársunknak vagyunk köszönettel lekötelezve. Ezen telep az egyetemi klinikák beteglétszámát 550-el szaporította meg. Hatalmas, 800 ágy- gyal rendelkező telep ez ma, amely odasorakozott Tauffer tanár klinikája mellé és amely fel van szerelve a legújabb betegápoló és gyógyító berendezésekkel. Igazgatói nemsokára abban a szerencsés helyzetben lesznek, hogy azt a tisztelt egyesületnek bemutathassák.“ A közgyűlésen felolvassák az egyesületi ház kibővítése ügyében az igazgatótanács megbízásából a tagoknak szétküldött jelentést is, amely a főpanaszokat következőképpen foglalja össze: „Mindnyájan ismerjük azokat a bajokat, melyek az orvosegyesület üléstermének szűk voltából és a mellékhelyiségek célszerűt- lenségéből származnak. Hacsak kissé látogatottabb valamely ülés, a terem zsúfolt, sokan ülőhelyre sem tudnak szert tenni, ünnepélyesebb üléseken a hallgatók nagy része a bejáró ajtók előtt kénytelen álldogálni, sőt egy része ki is szorul az ülésteremből, az oldalt ülők semmit sem látnak, a hőség pedig tűrhetetlen. 1 A kongresszusra való készülődés természetszerűen az egyesület tudományos életében is éreztette hatását, amint azt az év titkári jelentése is kiemeli. A kongresszust megelőzően feltűnően megcsappant a bejelentett előadások száma, mert mindenki a kongresszusra tartogatja munkájának legjavát. A kongresszus lezajlása után ismét helyreáll az előbbi megszokott arány. 2 Kétly Károly: A belorvostannak és sebészetnek egymáshoz való viszonya. Orvosegyesületi évkönyv, 1909 és O. H. 1909, 751—754, 773—776. o.
