Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - VII. Az egyesületi székház megszerzésétől a világháború kitöréséig (1891-1914)
240 Az október 14-i nagygyűlésen Tauffer elnöki megnyitójában visszapillantást vet az egyesület magamögött hagyott útjára, utal az alapszabályok újból szükségessé váló korszerű revíziójára s az egyesület helyét — a számos orvosi egyesülés között, melyeknek bölcsője is nagyrészt az Orvosegyesületben ringott — a következőkben jelöli meg: „legyen a Budapesti Királyi Orvosegyesület az orvostudományok areopagja, pusztán ez és egyéb semmi, hárítson el magától mindent, ami e körön kívül esik és minden más érdeknek képviseletét bízza azon ma már nagykorú gyermekeire, melyeket a múltban gondosan és szeretettel felnevelt és annakidején szárnyaira bocsátott“. A nagygyűlés díszelőadását Korányi Frigyes, az egyesület tiszteleti tagja tartja: „A londoni tuberculosis-congressus és a tüdővész leküzdésére vonatkozó feladataink Magyarországban“ címmel. Az előadó indítványozza, hogy az időközben megszűnt tuberkulózis bizottság új életre keltessék, ami még ez évben meg is történik éppen Korányi Frigyes elnöklete alatt. Az egyesület székházának átalakítása ügyében november 9-ére rendkívüli közgyűlést hívnak össze. Az igazgatótanács jelentését Grósz Emil titkár terjeszti elő, amelyből kiderül, hogy — a közben megejtett szakértői vizsgálat alapján — a székház amúgyis elkerülhetetlenül alapos tatarozásra szorul, aminek költségei 12.000 koronát tennének ki. Ennek tekintetbevételével az igazgatótanács a ház átalakítása ügyében a Tauffer elnöklete alatt kiküldött bizottság tervét1 a közgyűlésnek egyhangú elfogadásra ajánlja, annál is inkább, mert az egyesület szerencsés pénzügyi helyzete folytán az átalakítás a tagok újabb megterhelése nélkül keresztülvihető.2 A terv — bármilyen helyes is volt az igazgatótanács elgondolása — mégsem jutott megvalósulásra. Ihrig Lajos hozzászólásában kifejti: nem hiszi, hogy a tervbevett átalakítás a fennálló helyzet lényeges javulását idézné elő, éppen ezért nem is ajánlja. „Különben sem felel meg e hely a követelményeknek, mert az Orvosegyesület helyének valamely fő forgalmi vonalon kell lennie, míg a mostani hely mindezen kívül esik és nagy érdeklődés kell hozzá, hogy a tagok eljöjjenek“. A maga részéről inkább a ház eladását pártolná, az átalakítás úgyis csak csökkentené annak értékét. Sokkal helyesebb lenne új helyiség szerzésére törekedni, nem baj, ha ennek megvalósulása csak 10 év múlva következik is be. 1 Az átalakítás tervét Bérezik Gyula miniszteri osztálytanácsos készítette el. 2 A javaslat kiemeli „Az igazgatótanács tudatában van annak, hogy az egyesületi ház átalakítása által nem nyer és nem is nyerhet palotát, erre egyesületünknek nincs is kellő anyagi ereje, de arról van meggyőződve, hogy a belátható jövőre az egyesület tagjainak a tudományos munkássághoz szükséges kényelmet biztosíthatja“. J
