Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)

Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - VII. Az egyesületi székház megszerzésétől a világháború kitöréséig (1891-1914)

220 március 12-i ülésen Korányi megindító szavakkal emlékezik meg róla: „ki a haza határain kívül úgy a tudomány, mint a társadalom terén fényes állást vívott ki magának és ki, bár könnyű lett volna számára azon fényhez és meleghez támasz­kodni, melyet a történeti fejlődés Bécs városának megadott, mégis lelkének egész melegével csüggött hazáján és a Budapesti Királyi Orvosegyesületen. Egyesületünk humanisztikus működé­sét elsősorban Ivánchich Viktor tette lehetővé és ugyancsak főleg neki köszönhetjük az egyesületi ház megszerzését“. Ravatalára az egyesület koszorút helyeztet és a Becsben végbemenő temeté­sen Pertik Ottó és Korotnai Árpád által képviselteti magát. Az április 2-i ülésen Ko­rányi elnök bejelenti szentiványi Mészáros Károly „elméleti szak­ban megjelent tudományos és önálló közlemények jutalmazá­sára tett tízezer forintos alapít­ványát“.1 Az alapítványtevő egyike a századvég legnemesebb lelkű, minden szépért és jóért lelkesülő egyéniségeinek. 1846-ban Pes­ten született. Orvosi tanulmá­nyait a pesti egyetemen végezte s egyik alapítója volt az Orvostan­hallgatók Segítő Egyesületének Doktorrá avatása után a honvéd­ség kötelékébe lépett s mint törzsorvos ment nyugdíjba. Or­vosa volt a Nemzeti Színháznak és a M. kir. Operaháznak is. Jellemző előkelő gondolkozásmód­jára, hogy fizetését sohasem vette fel, hanem azt az illető inté­zetek segélyző egyesületének ajándékozta. Nagy vagyonát a köz szolgálatába állította, tagja volt minden emberbaráti intézmény­nek s nem volt olyan jótékony cél, amelyre jelentős összeggel 1 Az alapítólevél szerint az alapítvány kamatai minden második évben — 1892 február 1-je után — „magyar nyelven nyomtatásban meg­jelent önálló dolgozatok alapján szerkesztett és tudományos becsli1 leg­jobb értekezésnek, vagy általános érdekű hézagpótló monographi ának, avagy kézikönyvnek jutalmazására fordítandók. Első ízben — 1893-ban — a boncszövet- és fejlődéstan, az élettan, kórbonctan és a kísérleti kór­tan körébe, második ízben pedig — 1895-ben — a közegészségtan, bacteriologia és törvényszéki orvostan körébe tartozó munkák jutalmaz­tatnak. A sorrend két éves cyklusokban továbbra is megtartandó“. szentiványi Mészáros Károly

Next

/
Thumbnails
Contents