Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)

Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - VII. Az egyesületi székház megszerzésétől a világháború kitöréséig (1891-1914)

220

március 12-i ülésen Korányi megindító szavakkal emlékezik meg róla: „ki a haza határain kívül úgy a tudomány, mint a társadalom terén fényes állást vívott ki magának és ki, bár könnyű lett volna számára azon fényhez és meleghez támaszkodni, melyet a történeti fejlődés Bécs városának megadott, mégis lelkének egész melegével csüggött hazáján és a Budapesti Királyi Orvosegyesületen. Egyesületünk humanisztikus működését elsősorban Ivánchich Viktor tette lehetővé és ugyancsak főleg neki köszönhetjük az egyesületi ház megszerzését“. Ravatalára

az egyesület koszorút helyeztet és a Becsben végbemenő temetésen Pertik Ottó és Korotnai Árpád által képviselteti magát.

Az április 2-i ülésen Korányi elnök bejelenti szentiványi Mészáros Károly „elméleti szakban megjelent tudományos és önálló közlemények jutalmazására tett tízezer forintos alapítványát“.1

Az alapítványtevő egyike a századvég legnemesebb lelkű, minden szépért és jóért lelkesülő egyéniségeinek. 1846-ban Pesten született. Orvosi tanulmányait a pesti egyetemen végezte s egyik alapítója volt az Orvostanhallgatók Segítő Egyesületének Doktorrá avatása után a honvédség kötelékébe lépett s mint törzsorvos ment nyugdíjba. Orvosa volt a Nemzeti Színháznak és a M. kir. Operaháznak is. Jellemző előkelő gondolkozásmódjára, hogy fizetését sohasem vette fel, hanem azt az illető intézetek segélyző egyesületének ajándékozta. Nagy vagyonát a köz szolgálatába állította, tagja volt minden emberbaráti intézménynek s nem volt olyan jótékony cél, amelyre jelentős összeggel

1 Az alapítólevél szerint az alapítvány kamatai minden második évben — 1892 február 1-je után — „magyar nyelven nyomtatásban megjelent önálló dolgozatok alapján szerkesztett és tudományos becsli1 legjobb értekezésnek, vagy általános érdekű hézagpótló monographi ának, avagy kézikönyvnek jutalmazására fordítandók. Első ízben — 1893-ban — a boncszövet- és fejlődéstan, az élettan, kórbonctan és a kísérleti kórtan körébe, második ízben pedig — 1895-ben — a közegészségtan, bacteriologia és törvényszéki orvostan körébe tartozó munkák jutalmaztatnak. A sorrend két éves cyklusokban továbbra is megtartandó“.

szentiványi Mészáros Károly