Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)

Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - IV. A szabadságharc leveretésétől a kiegyezésig (1849-1867)

142

egyesület sürgős rendezést kívánó gazdasági ügyeire, főleg pedig arra, hogy annak működése a köz szempontjából egyenesen szükséges és kívánatos.

Az engedélyt január 26-án csakugyan megadják, de az üléseken a hatóság ellenőrző képviselőjének kell jelen lennie. Ez az intézkedés 1867-ig volt érvényben.

Február 9-én már rendkívüli ülést tartanak, amelynek határozatairól „Körlevélében értesítik a tagokat. Kimondják, hogyr „a jelen rendkívüli köz állapothoz képest“ az egyesület nem fog rendszeresen üléseket tartani, hanem csak esetenként, az elnök felhívására fog összejönni. Az évi tagdíjat ideiglenesen 6 forintra szállították le és — nyilván a szűkös anyagi viszonyok miatt — felmondják a Sebestyén-téri helyiség bérletét is.

Mint a tagok között köröztetett körlevél mondja, az egyesület „különösen tudni óhajtja tagjainak ama szilárd szándékát, miszerint minden viharok dacára, keblökből a tudomány iránti szeretet s a szenvedő emberiség iránti kegyelet ki nem oltathatott?“ Aki az egyesület mellett továbbra is hűséggel kitart, nevének aláírásával adjon ennek kifejezést.

Alig kezdi meg az egyesület működését, február 16-i keltezéssel máris megérkezik a politikai hatóság fejének, báró Geringer Károly udvari tanácsosnak (der bevollmächtigte Civil- Comissär für Ungarn) első leirata, amelyet még sok más is fog követni. Benne felszólítja az egyesületet, hogy a vízáradásoknak az egészségre ártalmas befolyásairól, az ellenük való védekezésről adjon szakvéleményt. Maga részéről viszont megigéri jóindulatát és támogatását: „Mir selbst aber wird es jeder Zeit zur besonderen Befriedigung gereichen die gemeinnützige Thä- tigkeit der Gesellschaft zu fördern, und ihren hierauf gerichteten Wünschen entgegen zu kommen“.

Az egyesület a kért szakvéleményt hamarosan felterjeszti, úgyhogy Geringer február 25-i leiratában már köszönetét is kifejezi. Közben február 22-én a sebészmesteri engedélyek ügyében keresi meg az egyesületet, március 23-án megbízza a törvényszéki boncolásoknál követendő eljárás megállapításával, ugyanekkor egy orvosi díjszabás kidolgozásával. Május 16-án a vidéki bábák kiképzésének javítása érdekében fordul újra hozzá, októberben pedig a magyarországi orvosok által használtatni szokott gyógyszerekre és gyógynövényekre vonatkozóan kér szakvéleményt.

Az egyesület minden felszólításnak lelkiismeretesen meg is felel — hiszen a haza egészségügyét szolgálta vele —, működésével pedig megszerezte a maga számára Geringer Mró elismerését és támogatását.

Az egyesület csakugyan nehéz helyzetben állott, az anyagi viszonyai miatt felmondott, eddig bérelt helyiségéből április