Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - I. A megalakulástól az alapszabályok jóváhagyásáig (1837-1842)
114 szült másolat s amely Jankovichot éppen ebből a korból állítja elénk. Elnöksége alatt, 1841 december 14-én írja alá V. Ferdi- nánd az egyesület jóváhagyását.1 Az első évek tudományos ülései a szó szoros értelmében a gyakorlat céljainak szolgálatában állottak. Egy-egy érdekesebb eset megbeszélése képezte sokszor a tulajdonképpeni előadás tárgyát, amelyhez ki-ki hozzászólt saját gyakorlatának tapasztalatai alapján. A jegyzőkönyvekben ilyen címekkel találkozunk (természetesen latinul): Glaucoma egy esete. Általános bujakor egy esete, Galandféreg egy esete, Himlő egy esete, stb. A legelső időben betegek ambulanciaszerűen is felkeresték az egyesületet — természetesen díjtalan — orvosi tanácsért és segítségért. Később ezt a szokást megszüntették, úgyhogy amikor az 1840 november 21-i ülésen Mokossinyi ennek újbóli bevezetését indítványozta, csak a diagnosztikailag nehezebb esetekre korlátoztatva hozták be ismét egy időre. Az előadások kezdetben részben szabad előadások voltak (disquisitio oralis), részben pedig felolvasások (legit...) s csak később vált általánossá az előadás. Havonkint és félévenkint 1—1 kijelölt tag ismertette a lefolyt idő alatt uralkodott (főleg fertőző) betegségeket, amelyeknek során főképpen a genius epidemicus viselkedésére voltak különös tekintettel. 1839 végén — tekintve, hogy a gyakorló orvos szempontjából fontos a levegő páratartalmának ismerete — 6 conv. forintért hygrometert is vásárolnak, amellyel a tagok egyike állandóan megfigyeléseket végez s azokról időről időre az egyesületben beszámol.1 2 Gyakran találkozunk újabb gyógyszerek és gyógynövények bemutatásával, még ricinusmagvakat is köröztettek a tagok között. Fejlődési rendellenességeket is szívesen hoztak az ülések elé. Így az 1840 április 10-i ülésen Bene jun. mutatta be a kor egyik híres hermaphroditáját, Göttlich Máriát, akinek emlékkönyvébe, amely már a leghíresebb európai orvosok nevével ékeskedett — a jelenlevő tagok is sorra beírták a nevüket. A tagok meghívása az ülésekre először meghívóval történt, később az egyesület vásárolta kalendáriumok kiküldésével, amelyben az ülések napja pirossal volt aláhúzva. Utóbbi mód azonban nem vált be s így visszatértek a nyomtatott meghívóhoz, amelynek szövege a következő volt: „Dnus Societatis lite1 Ha meggondoljuk, hogy az egyesület alapító tagjai között ott volt Jankovich, a két nádor udvari orvosa és annyi más nagytekintélyű pesti és budai orvos, valóban nehezen érthető, hogy a legfelsőbb jóváhagyás csak olyan későn érkezett meg. Az egyesület nem hibáztatható, hiszen az első évek tárgyalásainak központjában mindig ez a kérdés állott s a késedelmet csak a Magyarországról jövő kezdeményezéssel szemben fennálló politikai okokra lehet visszavezetni. 2 Quoniam medicos practicos interest rescire etiam atmosphaerae humorem...“
