Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - I. A megalakulástól az alapszabályok jóváhagyásáig (1837-1842)
Ill ják, hogy folyóiratot csak 3 napra szabad kölcsönözni, egyedüli kivétel ez alól a Schmidt’s Jahrbücher, amely 6 napig maradhat egy-egy tagnál. A késedelmeskedők büntetésben részesülnek (kizárás az olvasókörből, esetleg pénzbírság). Jellemző, hogy az ülések sokszor gyéren látogatottsága miatt a folyóiratkölcsönzést szabályozó tervet körlevélben (Circulare) kellett tudatni a tagokkal.1 Az év tavaszán felmerült az egyesület új szállásba költözésének gondolata. Mokossinyinak ugyanis — közelebbről nem ismert okból — lakása egy részéről le kellett mondania s így az egyesület által elfoglalt helyiségre magának is szüksége lett volna. Grünhut Jakab tag ingyen ajánl fel ekkor az egyesület részére hajlékot, amelyet Eckstein habozott elfogadni s a választmány véleményét kérte ki hozzá. Utóbbi hangoztatja, hogy az egyesületnek saját helyiségre van szükség, de az ügy rövidesen úgyis tárgytalanná vált, tekintve, hogy Mokossinyi közben visszakapta lakását. Az október 14-i ülésen újból Ecksteint választják elnökké, aki német neve ellenére is — úgy látszik — először adott elő magyarul az egyesületben. Mint a február 16-i jegyzőkönyv mondja: „Dominus Praeses Eckstein Relationem semestralem Hungarico idiomate praestitit de constitutione morborum . ..“ Az 1841 január 16-i ülésen Schlesinger Ignác javasolja, hogy az egyesület folyóiratot is adjon ki, amelyben tagjainak elhangzott előadásait, dolgozatait fogja közölni. Érthető, hogy Flór, mint az Orvosi Tár szerkesztője ellene volt az egyesület ezen vállalkozásának, amely saját folyóiratának létérdekét veszélyeztette volna. Idevonatkozó nézeteit ki is fejti az egyesület ülésén, utalva a lapalapítással járó nagy anyagi megterhelésre, másrészt pedig arra, hogy az Orvosi Tárnál is sokszor fejtörést okoz elegendő dolgozat összegyűjtése a következő szám részére. A tagok mégis lelkesen fogadják a saját folyóirat gondolatát és hosszas megvitatás után el is határozzák annak megvalósítását, ami azonban különböző okoknál fogva sohasem következhetett be.1 2 Kiemelendőnek tartjuk azonban, hogy amikor a megindítandó folyóirat nyelvéről volt szó, a tagok majdnem 1 „ca de causa, cum Sessiones ejusdem ultimis vicibus, proh dolor! tantum paucioribus Commembris frequentatae fuerint“. 2 A lapalapításnak maga Szuhány is ellene volt, hiszen az egyesület is nehézségekkel küzködik, mint felszólalásában mondta: „nec exspecter- dum ut Societas nostra in diurnali frugiferum existentiae suae monumentum edat cum vix vitae vegetantis minime autem floribundae hucusque signa dederit“.
