Kokas Lajos dr. (szerk.): Csorna község Margit közkórháza 1915-1928 (Csorna, 1929)
A kórház parkja
A kórház igazában csak akkor teljesíti hivatását, ha ott nemcsak a kémia, a technika minden csodás vívmánya — laboratórium, Röntgen — az orvos uj érzékszervei — szegődik a beteg szolgálatába, hanem akkor, ha segítségül hívja a természet eleven ősforrásait, a napot, a levegőt is. Ha körül koszoruzza magát ennek produktumával, — lombbal és virággal, honnan ragyogó fénnyel árad az élet. A modern világrend emésztő sodra, a túlos élet nemcsak a testre rak súlyos terheket, hanem rátapad a vergődő lélekre is és örvénybe ragadja. A dinamók sívó zúgásában, a tenger és levegő végtelen téréin való töprengő küzdelemben halálosan kifáradva, összetörtén áll — az agyonzaklatott ember. Neurotikusai, lihegő megkinzottjai vagyunk a mindennapi kenyérnek, a leigázottság keservének, a győzelem félelmének, a hatalom és pénz végzetes diadalának, a tudásvágy olthatatlan szomjának. — — Nemcsak napsugárban, oxigénben szenvedünk rövidséget, hanem alig van módunk arra, hogy a mindenható égre is tereljük szemeinket. A nagytekintélyű Noorden professzor megállapítása szerint, az egész világ, különösen Európa álmatlanságban szenved. De ki is győzné ezt a szakadatlan, lázas iramot testtel és lélekkel? — — — Túlságos energiákat fogyasztunk, uj életszikrákat kell szereznünk! — Honnan vegyünk, hol keressünk utánpótlást, erőt testünk regenerációjához, a lélek megnyugvásához ? Az anyagi kultúra, a hajrás előretörtetés ártalmaival szemben a megporosodott, de örökéletü varázsos szállóigét invokálja most bölcsen az orvosi tudomány gyógyító igyekezete. Vissza a természethez! hol élő valósággá válik a költő szava: Ad az Isten orvosságot bőven Napsugárban, szabad levegőben! Vissza a természethez, honnan az ember életének ingája hajdanában lendületnek indult. Vissza az égnek a földre hintett erejéhez, hol az élet sokféle gazdagsága szemviditóan csörgedez. — Vissza a jó-öreg dajkáló anyaölbe, — mely eleitől kezdve szolgálta az embert, az ősembert, s amely feloldozza a túlságosan tevékeny élet mai emberének bilincseit is. Vissza, mint a megtért fiú a felnevelő ősi fészekhez, mely szebb az álomnál, mert élet, és jobb az életnél, mert üdítő álom. Vissza az elveszett paradicsomba, hol megujhodik a test, hol visszatér az élet szabályos ritmusa, hol földerül, fölszabadul az élet. Napjainkban örömmel köszönthetjük, különösen egészségügyi szempontból a városi gyerekek falusi nyaraltatását, — a „Weekend“ tér21
