Kokas Lajos dr. (szerk.): Csorna község Margit közkórháza 1915-1928 (Csorna, 1929)

Visszapillantás

bugását, bámulta a kvarzlámpa kékeslila fényét, megcsudálta a központi fűtést, látta a csillogó fajánsz fürdőket.

Mindenütt világosságot, tisztaságot látott. — Higienát látott — ha nem is tudta nevét — talán először életében. Megtapasztalta, hogy a kórház nem valami alsóbbrendű hely, nem a nincste'enek, az ágról szakadtak otthona, hanem gyönyörű kastély virágos kerttel, nyáron is tele karácsonyfával. Kapui éjjel-nappal nyitva szegény és gazdag számára, aki beteg Hol nemcsak szeretetteljes az ápolás, de értelmes is. — így eresztett gyökeret, hajszálgyökeret katonáink révén — a higiena töretlen mezőjén: Rábaközben, a kórház és munkálta az egészségügyi haladást.

A forradalmak anarchiája.

„Ki tudja életünk számtalan csapásait leírni? — Minden óra újakat szül.“

A háború utáni idők forró levegője, a forradalmi zűrzavaros tünetek erősen megapasztották a kórházi létszámot. Rohamosan szűnik meg a túlzsúfoltság. Ápolási napjaink száma negyvennyolcezerről harmincötezerre csökken és evvel együtt lefokozódik a kórház személyzetének kora reggeltől késő estbe nyúló szakadatlan dologtevése is.

Mig a háborús években a domináló szerep a sebészetnek jut — 158 sérvműtétet végeztem pusztán az ápolónővérek asszisztenciájával — a háború után egyre szaporodik a scabiesek, pyodermiák és nemi megbetegedések száma. Az elhasználtság is kezdi kiforgatni formájából berendezésünket. Nemzeti érzésünk, örök erkölcsi ideáljaink dekadenciájának, a megbetegedett gondolatvilág legsivárebb hónapjai: a proletárdiktatúra nirvánája — sem okoz mélyebbre ható elváltozást kórházi életünkben. Elünk, kesergünk, — valahogy csak tellett az élet — éldegélünk nyomasztott munkakedvvel vegetativ életet, de már lobognak szárnyai a később egyre jobban jelentkező kórházi szegénységünknek. Haladást az egyetemes ingyen ápoltatás sem jelent. Nem jelentett haladást orvosi működésünkben az sem, ami a háború alatt a legszükségesebb, de teljesíthetetlen kívánság volt — egy második orvos beosztása. A kórház iránytűjét ez időkben sem veszítette el. Szellemét, színét, hangját a diktatúra idevaló vezetői nem kifogásolják. Ápoló nővéreink megtarthatják rendi ruhájukat és a kórház kápolnájában a szokásos szent-mise áldozatot is bemutatják. A háború alatt teljesített munkánk tiszteletet parancsolt, — a helybeli vörös katonák jó része a háború ideje alatt ná13