Kokas Lajos dr. (szerk.): Csorna község Margit közkórháza 1915-1928 (Csorna, 1929)
Visszapillantás
VISSZAPILLANTÁS A kórház a háború alatt. A kórház alapkövét 1913. október 12-én tettük le. A már majdnem készen álló kórházépületet az 1914-iki esztendő már vérző őszén a Galíciából Csornára vezényelt gyalogezred foglalta le — kaszárnyának. így a mi hajónk még ki sem bontotta vitorláit, máris zátonyra jutott. — Kritikusan feszült lett a helyzet. A kórház igazgatója az önkényes foglalás, a balkezü, fátyolos látású intézkedés ellen panasz- szal fordult a belügyminiszterhez, kinek szerencsére a döntés kezébe került és aki a nagy idők parancsa szerint a kórház javára döntött. így futott ki a hajó 1915. február hó 21-ón a levzúgóbb életbe. Az egyre jobban dúló háború dagasztotta a vitorlákat. A kórházat már első évének életútjában körülömli a beteg emberi élet. Megtelik a hajó a háborgó tenger viharvert utasaival. Ha a béke idejében szükséget jelentett a kórház, úgy valósággal áldás volt akkor, mikor megindult nemzetünk, országunk romlása, mikor a pergőtü/.ben katonáink százezrei sóhajtottak kórház után. A kórház csakhamar megmutatta, hogy mennyi erőt reveiéi, hogy mennyi harcos erőt regenerál. — A túlontúl torlódott kollektiv munka nemcsak kemény próbára tette gyér személyzetének — egy orvos, egy gondnok, nyolc ápolónővér — képességét és odaadását, hanem szította is. A hetvenhat beteg számára méretezett es felkészült kórház átér- zése a nagy időkhöz, a nagy idők örvényeihez illeszkedik. Jönnek, egyre jönnek a nagy idegenségtől. a négy vilc'gtáj mesz- szeségéből, a nyirkos lövészárkokból, halványan, lerongyolódva, sebeik érdemkeresztjével a halálra fárasztott legendás katonák, a fájdalmas magyarok. — Elhivatásuk önmaguknak a szenvedés, nekünk — remény — dicsőség. — 10
