Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)

III. Rész - XIII. Fejezet. 1894.

61

A budapesti önkéntes mentő-egyesületnek.

A magyar királyi honvédség negyedszázados fennállásának évfordulója alkalmából mély hazafias érzelmektől áthatott üdvözlettel lepett meg, mely keblemben őszinte viszhangra talált.

Fogadja ezért az Önkéntes mentő-egyesület legbensőbb forró hálámat és legyen meggyőződve, hogy szives figyelme hazám és annak minden egyes része iránt táplált szivem mélyében gyökerező ragaszkodásomat — ha lehet — még öregbíteni fogja.

Ha a magyar királyi honvédségnek 25 év alatt tanúsított haladása O Császári és Apostoli Felsége, koronás Királyunk legfelsőbb megelégedését és hazánk bizalmát kiérdemelte, úgy köszönje ezt az ország saját fiainak, mert e haladás csakis tisztikarunk véghetetlen kötelesség-érzetének és buzgóságának, valamint a legénység kiváló jóakaratának tulajdonítandó, kiket mindnyájukat az ős magyar szellem és apáik legszebb erényei tántorithatlan hűség királyunkhoz és lángoló hazaszeretet vezettek.

Ily viszonyok között Isten szent áldása sem maradhatott el intézményünktől és kisérni is fogja örökké !

Fogadja az önkéntes mentő-egyesület hálám ismétlése mellett benső ragaszkodásom kifejezését, melylyel maradok

Alcsúth, 1894. január hó 10-én.

József főherczeg s. k.

A másik volt Kovács József tud. egyetemi tanárnak, ki az egyesületnek alapítása óta főorvosa, majd tiszteletbeli tagja 25 éves tanári jubileuma. A választmány Gellcri Szabó János I. alelnök vezetése alatt küldöttségileg üdvözölte a hírneves tanárt, mint az egyesületnek mindenha hathatós támogatóját.

Ezen örvendetes események után szomorú kötelességet rótt le az egyesület. Dr. br. Mundy a »Bécsi Önkéntes Mentő-Társulat« volt vezértitkára, a »Budapesti Önkéntes