Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)
III. Rész - XI. Fejezet. 1892.
53 betegápolók működését, egyszersmind úgy a helyszínén, mint útközben, a kórházba való szállítás alatt a betegeknek a szükséghez képest és a lehetőségig az első segélyt nyújtották. Ily módon október havában a működő tagok (szigorló orvosok) 445 esetnél voltak jelen. A szállítás a telepről Iá kocsival történt, mely az egyesületnek fertőző-betegeket szállitó s fentebb leirt kocsijai mintájára készült. Irányelvül tartották szállítás közben a fertőzés, illetőleg ragály terjedésének lehető megakadályozása és a kezelő-személyzetnek attól való megóvása mellett a gyorsaságon, a lehető pontosságon kívül a nytigodtan végzett munkát> valamint a betegekkel való feltétlen humánus bánásmódot, az első segély nyújtását, mint egyedüli garancziát arra, hogy a fertőzött betegek elszállításának eszméjével, mely ellen különösen az alsó néposztályok feltűnő ellenszenvvel viseltetnek, a közönséget kibékítsék s a járvány által megtámadott övéik sorsa iránt lehetőleg megnyugtassák. Működésük közben nemcsak a kolerás betegek személyére voltak tekintettel, hanem egyszersmind küzdeni iparkodtak általában a ragály tovaterjedése ellen; a mi talán még a szállításnál is fontosabb dolog s csakis i?itelligens, szakértő egyének közreműködésével érhető el. Ily irányelv és rendszer mellett vezetett működésük ellen nemcsak kifogás nem volt, hanem az a kezelő- s járványorvosoknak, valamint minden szakértőnek, sőt a laikus közönségnek is megelégedésével találkozott. A telepen folytatott működést számokban kifejezve: 31 szolgálati napon — deczember hó 2-án szüntettetvén be a működés — 687 esetben teljesítetett szolgálat; még pedig szolgált 39 egyén: 14 mentő, 1 felügyelő és 24 szolga s kivonulás volt 221, nevezetesen: 117 esetben hatósági, 96 esetben kórházi és 8 esetben magánorvosi felszólításra; szállíttatott 210 egyén; első segély nyujtatott 264 esetben; desinfcctio végeztetett a helyszínén 116 esetben. Hogy mily rokonszenvvel találkozott az intézet, bizonyítja az a tény, hogy minden felhívás nélkül önként tétettek a telep felszerelésének kiegészítésére ajánlatok és folytak be adományok, még Bécsből is, például:
