Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)
III. Rész - IX. Fejezet. Új korszak
50 segélynyújtás egyik ágát a vizből-mentés képezvén, erről már az 1888. évi jelentésben van megemlékezés, hol el van mondva, hogy e tekintetben a választmány megtette az előkészítő munkálatokat, de eredményre, a szükséges pénz hiányában, csak annyiban juthatott, hogy a Duna balpartján, a központi tűz- őrségi állomással szemben, egy mentő-állványt állított fel, a mely, vizből-mentési eszközökkel felszerelve, mindenkinek rendelkezésére áll s már eddig is több mint hetven esetben sikerrel használtatott. Ennél tovább nem juthatott a választmány. Addig is azonban, mig a szervezés érdekében újból tett lépések majdan sikerre vezetnek, kérelmezte a fővárostól, hogy a Duna jobb- és balpartján, megfelelő pontokon, legalább 10 ily állványt állíttasson s azok mellé egy-egy őrt rendeljen, a kiknek a mentő-eszközökkel való bánásmódra beoktatását készséggel vállalja el az egyesület. A működés még folyton fokozódott. Ezen év deczember hónap 31-éig már 20.214 esetben ténykedett az egyesület, tehát ezen egy év alatt 6.015 esetben vétetett igénybe. Szállítást összesen 4,811 esetben, még pedig első segélylyel kapcsolatban 4,418 és megkeresésre 393 esetben. Az ellenőrző-orvosok száma 55, a működő tagoké 306 volt. A felszerelést és anyagszereket illetőleg azt látjuk, hogy a kocsik nem szaporodtak, de volt 7 nagy és kis mentőszekrénye, 23 kötszer táskája, 21 különféle rendszerű hordágy a és 2 hordszéke. A mi az anyagi támogatást illeti, két új nagyobb alapítványt regisztrálhatunk; még pedig a Burghardt-íéle 1.000 forintos és Hatvani Deutsch Bernátnak ugyancsak 1.000 frtos alapítványát. Majd a központi állomás létesítése s berendezésére folytak be nagyobb adományok. A fizető tagok száma most 1.193 volt, még pedig 44 alapító (szaporodás 3), 163 pártoló (szaporodás 18) és 986 éves fizető (szaporodás 33).
