Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)

III. Rész - VII. Fejezet. 1888.

38

Elismerések. 16. melléklet.

tette, hogy állandóan figyelemmel fogja kisérni az egyesület működését.

A működés egyre rohamosan fokozódott; de felszerelése is szaporodott. így gr. Csekonics Endre v. b. 1.1. egy pár lovat ajándékozott az egyesületnek, tehát most már 3 pár lóval rendelkezett. Volt 3 mentő kocsija, 2 betegszállító landancre (a Haggen- macher-család ajándéka) fizetéses betegek számára; egy omnibusza, tömeges szerencsétlenség esetén mentők szállítására ; egy kézi betegszállitó-kocsija (Fischer Péter és társa ezég ajándéka), egy halott-szállító kézikocsija, 13 különféle rendszerű hordágya és két hordszéke. Az igazgatóság tehát kénytelen volt a bazárban a szomszédos, 48. sz. boltot is bérbe venni s ezzel az állomás négy helyiségből állva, u. m. egy inspekeziós-, egy műtő-szobából, egy irodából még mindig az mspekeziós orvossal közös használatra s az üveges verandából. Egyszersmind, minthogy a Bálvány-utczából, majd később az Újépületből, hol egy ideig a lovak el voltak helyezve, másodikharmadik esetnél nagy késedelemmel járt a lovak átvezetése: az igazgatóság indokolt és sürgős kérelmére a templom-építő bizottság, melynek elnöke néhai dr. Nagy Lajos főv. tanácsnok, e. válaszmányi tag volt, megengedte, a templom udvarán ideiglenes istálló építését, a mi nagy előnyére volt a szolgálatnak.

Hogy az egyesület mennyire megfelelt feladatának, ide iktatjuk egy mindenek felett competens férfiúnak arra vonatkozó nyilatkozatát.

Báró Orczy Béla akkori belügyi miniszter január havában következő levelet intézte az egyesület elnökéhez:

»A mint ezt — az önkéntes mentő-tásulat helyiségeiben megjelenésem alkalmával — szóval tettem, most jelen soraimmal is biztosítani kívánom Nagyméltóságodat (elnököt) azon meleg érdeklődésről, melylyel a Budapesti Önkéntes Mentő- Társulat működése iránt viseltetem.

»Ezen társulat valóban megérdemli azt a rokonszenves támogatást, melylyel máris oly sok oldalról találkozik. Mert működése a közegészségügyi téren nemcsak hézagot pótló, hanem egyaránt sikeres és — emberi szempontból — áldásos is.

»És a mily mértékben óhajtom ezen társulat fejlődését és ezzel együtt ügyei anyagi részének is kedvezőbbre való