Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)

III. Rész - VII. Fejezet. 1888.

Vizbölmentés.

melléklet.

vizböl-mentést az egyesület működési körébe tartozónak jelentette ki, annak szervezésére megtette az előkészületeket, a mennyiben elkészítette annak tervezetét, melyet gr. Széchenyi Béla, a vizi sport terén oly kiváló, szakavatott férfiú egészben helyesnek és kivihetőnek nyilvánitott, keresztülvitelére is azon időben csupán azért nem vállalkozott, minthogy hosszabb ideig tartó keleti útra indult.

Az igazgatóság és választmány ily sokoldalú tevékenysége s a mentők áldásos működése közben ért véget 1887, az alapítás éve.

A működési év lezáratott deczember 31-ével s eredménye volt, hogy 2.C67 esetben vétetett igénybe az egyesület, még pedig a mig május 21. napján 66 esetben nyújtottak segélyt, már júniusban 194, júliusban 198, augusztusban 275, szeptemberben 275, októberben 328, novemberben 323 s végül deczemberben 373 esetben. Tehát oly fokozott mértékben vétetett igénybe az egyesület, milyenről még alapitói sem álmodtak.

A pénzügyi évet azonban 1888. február 29-én zárták le s az eredmény a következő volt:

Bevétel......................................... 21.667 frt 57 kr.

Kiadás

......................................... 13.110 » 93 »

8

.556 frt 64 kr.

pénzkészlet maradt 1888-ra.

VII. FEJEZET.

1888.

Ily pénzügyi helyzetben találta az egyesületet az 1888. év. S figyelembe véve a folyvást fokozódó igénybevételt s az azzal arányban emelkedő szükségletet: már az első év lejárta után a helyzet csakugyan aggodalmat keltő volt; mert az egyesület ezen év elején még a fővárostól nem kapott segélyt, az állam részéről meg nem is remélhetett. Miután azonban a főváros közönsége dr. Gebhardt Lajos, főv. tiszti főorvos javaslatára az egyesület által még a múlt évben kért 10.000 forint segélyt, saját jól felfogott érdekében megszavazta s b. Orczy Béla, belügyminiszter a főváros határozatát jóváhagyta: az aggodalom megszűnt.