Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)
III. Rész - VI. Fejezet. Szervezési munkálatok; a szolgálat fejlesztése
34 Mentőkurzusok, gyakorlatok. 10., II. mell. oly módon teljesítették, hogy egyik nap déli 12 órakor a központi állomáson megjelenvén, az orvosi behivási könyvbe, bejegyeztek, hogy: a nap és éj mely óráiban hol tartózkodnak, illetőleg hol találhatók ? s távoztak. A szolgálat ily módon való teljesitésével csak félig volt segítve a bajon; mert ha például a Ferenczvárosból jeleztek esetet s az inspekeziós orvosért a várba kellett bérkocsit küldeni, az orvos a legjobb akarat mellett is csak oly későn érkezhetett a baj színhelyére, hogy a mentők vagy kénytelenek voltak a saját felelősségükre az első segélyt nyújtani, vagy, ha ezt nem tették, elkésett az első segély. Dr. Navratil Imre, e. tanár, valamint később dr. Korányi Frigyes e. tanár és dr. Müller Kálmán, a Szt. Rókus-kórház igazgatója is felkéretvén, a legnagyobb készséggel engedték át szívesen vállalkozó műtőnövendékeiket, illetőleg al- és segédorvosokat, — a miért az igazgatóság ismételve köszönetét mondott a tanár uraknak, — kik is teljes 24 órát töltve az állomáson, teljesítették az orvosi ellenőrzést. A még betöltetlenül maradt napokon a szolgálat ellátására magánorvosok vállalkoztak s működésükről teljes elismeréssel kell megemlékeznünk ; mindazáltal a választmány egynémely tagja ismételten hangoztatta azt az eszmét, miszerint az ellenőrzést díjazott orvosokkal kellene elláttatni. Ez azonban az egyesület akkori anyagi viszonyai között csupán pium desiderium volt. Az orvosi felügyelet rendezésével párhuzamosan a mentők kiképzésének kérdését törekedett megoldani. Ugyanis a működés megkezdése előtt dr. Kresz Géza a működésre jelentkezett orvosnővendékeknek tartott gyakorlati előadást, kurzust, a mentés és első segélyből s majd a nyolez bécsi mentő a megnyitásra leérkezvén, kollegiális jóindulattal oktatgatták a mentőket az első segélynyújtásnál való eljárásban; de mivel ez egyrészt nem volt elégséges hivatásos mentőknek, másrészt pedig az alapszabályok azt rendelvén, hogy a működő tagok az első segélyből vizsgát tegyenek s a szolgálati szabályzatok ezt azzal egészítvén ki, hogy mentő »csak az, a ki vizsgát tett«: a vizsgát megelőző kurzus tartására dr. Szénásy Sándor e. főorvosi helyettes vállalkozott, oly beosztás mellett, hogy egy-egy kurzuson 20—20 működő tag vegyen