Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)

III. Rész - IV. Fejezet. A választmány, az igazgatóság tevékenysége

26

fizető tagja. Valóban nem lehetne csodálni, ha a válaszmány- nak a jó ügy iránti hite és bizalma meginogna !

Ezek szerint az egyesület összes rendes évi bevétele 27.700 forint, — mely a következő tételekből alakul: Budapest székes főváros évi segélye 10.000 írt, állami segély 6.000 frt, rendes tagsági díjakból 3.300 frt, alapítványi és pártoló tagsági díjakból 2.200 frt, szállítási díjakból 2.000 frt, elmebeteg-szállításokért a székes fővárostól és államrendőrségtől 4.200 frt — 27.700 frt, a rendes évi szükséglet 32.142 frt összegével szemben.

Szabályzatok 5. melléklet.

3. Szolgálat.

A szolgálat az egyesület összes tevékenységének alapja s a működés a szolgálat közben végzett munka s egyszersmind annak eredménye.

Tényezöi: az őrség és az orvosi ellenőrzés.

Eszközei; az állomás, a berendezés és felszerelés.

Feloszlik : rendes őrségi- és mozgó-őrségi szolgálatra.

Az összes szolgálat az önkéntességen alapul. Az őrség tagjai, ## őrsvezetők, ellenőrzö-orvosok terhes, önfeláldozó szolgálataikat minden díj nélkül végzik.

Működésük az előkészítő-bizottság által kidolgozott szabályzatokban volt megszabva. Ezen szabályzatokat, melyek a »Bécsi Mentő-Társulat« szabályzatainak mintájára készültek, igen terjedelmesek, kimerítők voltak s a gyakorlatban nehézkeseknek., intézkedései részben egészen feleslegeseknek bizonyultak : ezért 1896-ban, az időközben szerzett tapasztalatok alapján, ujo?inan átdolgoztatván, jelentékenyen megröviditették.

Az első működési szabályzatok szerinti szolgálat következő volt:

a) Rendes őrségi szolgálat.

Az állomáson folyton négy mentő (orvosnövendék) volt szolgálatban, az úgynevezett őrs, melynek tagjai 24 órát, egyik nap esti 7 órától másik nap esti 7 óráig töltöttek ki. Csak éjfélkor volt megengedve ágyba feküdniök, de akkor sem levetkőzve.