Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)

Mellékletek

172 Mentőeszközök hathatós megótalmazásának módjai. — Statisztika. — Emberbaráti törekvések. A bizottsági és teljes üléseket az Athéné-ben, a tudomány­nak és művészetnek emelt e pompás palotában tartották. A congressus működésének eredménye nem volt tulajdon­képen az, a mit tőle várni lehetett és kellett; a congressus kere­tébe nem tartozó dolgokat kezdtek egyes tagok feszegetni elany- nyira, hogy a BiLdapesti Önkéntes Mentő-Egye sülét titkára kész­tetve érezte magát arra, hogy fölkérje a tagokat: maradjanak a programmba fölvett kérdéseknél, különben lehetetlen lesz ered­ményes munkát végezni. így tett Hermitte ügyvéd, a ki a béke barátainak uniójából állandó választmányt kivánt alakítani a világ­béke megóvására. A határozatok a következők: Elfogadták Ducourneau-nak három személy befogadására készült kaucsuk mentő-csónakját; Fontebried fel nem boruló töm­lőjét ; Rigoulau kétlóerejű petroleum-motorra berendezett el nem merülő csónakját; valamint megvadult lovak megfékezésére s dühös és veszett ebek elfogására szerkesztett készülékét. Elfogadták végre Auffretnek hálóból font fedett gyaloghintóját vizbeesettek és sérültek szállítására. Dr. Kovách A. indítványára a negyedik bizottság javasolja, hogy cursusokat tartsanak a mentőknek s utasítások szerkesztes- 8enek, melyek az első segélyállomási helyeken fel lennének ragasz- tandók s a segélynyújtás közegei gyakorlatilag is oktattassanak. Elfogadták Renaud javaslatát, hogy a mentő-egyesületek segélyezzék az oly mentőket, a kiket hivatásuk közben szerencsét­lenség ér. Elfogadták Laparra javaslatát, mely odairányul, hogy a mentő-egyesületek támogassák azokat a családokat, melyeknek fejét, mint mentőt, mentési szolgálat közben baleset ért; továbbá Laparra és Deneuve azt a javaslatát, hogy az állam könnyítsen az egyesületek közterhein. Elfogadta a congressus Maimezon, lioni küldött azon javas­latát, hogy alakuljon meg a mentő-egyesületek baráti szövetsége, a mi alkalmas lesz az egyesületek autonómiájának megóvására. Laparra előadta, hogy Strihó Gyula, az 5. bizottság tagja a bizottságban kimeritően ismertette a Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület szervezetét, működését, statisztikáját, a Magyar- országban a mentést és az első segélyt illető törvényhozási intéz­kedéseket. Ezután Laparra előterjesztette következő javaslatait: 1. Az állam, megyék, városok járuljanak hozzá a mentő-egyesületek költségeihez. Strihó Gyula küldött megjegyezte, hogy ez Magyar­

Next

/
Thumbnails
Contents