Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)
Mellékletek
157 9. §. A beteget kisérő egyesületi személyzetnek kötelessége a beteggel és hozzátartozóival lehető legkíméletesebb módon bánni. Ez okból, de azért is, hogy a szállítással járó felelősség teljes mértékben viselhető legyen, szükséges s a feleknek nem ajánlható eléggé, hogy a beteg hozzátartozói szállítás előtt informálják a szállításra kiküldött egyesületi alkalmazottat a beteg mániája, szokásai, magaviseleté, akkori állapota felől. Kényszerzubbony csak az esetben alkalmazható, ha az az orvosi látleletben, bizonyítványban fel van említve; avagy az egyesületi igazgató, tiszti orvos vagy kezelő orvos külön engedélyére, 10. §. Szállítás közben a tébolydába, megfigyelő-osztályra vagy onnan vissza, a kocsival megállni szigorúan tiltva van. 11. §■ Elmebeteg-szállításért szolgáknak díj nem jár, borravalót kérniök nem szabad. Ha külön egy vagy két orvost kérnek az elmebeteg szállításához, az esetben az egyesületi igazgató a díj iránt a beteg hozzátartozóival külön megegyezik s az az e. igazgató kezéhez előre lefizetendő. 12. §. Szállítások után, a mennyiben azok nem ingyenesek, 20 forint díj fizetendő. 13. §. A díj minden esetben előre fizetendő az egyesületi igazgató kezéhez, a ki a fizetett összeget juxta-könyvből vett nyugtán, elismeri. 14. §. A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület igazgatója tartozik minden hónap 5-ikéig a lefolyt hónapról a tiszti főorvosnak a teljesített szállításokról jelentést bemutatni. Ebben a jelentésben ki- tüntetendők a következők : Az elmebeteg neve, lakása, a baj kórisméje. Melyik szakközeg hozta javaslatba a tébolydába való küldését? Hány kísérője volt az elmebetegnek? Melyik intézetbe szállíttatott? Hány elmebetegnek szállítását rendelték el a kerületi elöljáróságok ? és hová? Hány elmebetegnek szállítását rendelték el a kórházi igazgatók ? s hová ?
