Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)
Mellékletek
151 22. melléklet. Nagyméltóságú Hieronymi Károly úr belügyi m. kir. Miniszter 0 Excellentiájánah Budapesten. Nagyméltóságú Minister Ur! Dr. Chyzer Kornél ministeri tanácsos úr, a belügyminisztérium közegészségügyi osztályának vezetője szóban felhívást intézvén hozzánk: mentő intézeteknek az egész országban leendő szervezése s berendezésére vonatkozó tervezet, illetőleg javaslat tárgyában, van szerencsénk ezen felhívásra az alábbiakban válaszolni: Előre bocsátjuk, hogy a »Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület« működési körébe a mentés és első segély ismertetése és terjesztése is tartozván, az egyesület igazgatósága már évekkel ezelőtt foglalkozott az első segélynek az egész ország területén — lehetőleg az önkéntesség alapján — való szervezésével, csak örömmel üdvözölheti tehát az ezen nagyfontoságú eszme megtestesítésére irányuló kezdeményezést azon magas helyről, melynek érdeklődése a megvalósulás garantiája; sőt ezen ügy elnökünk, gr. Andrássy Aladár és br. Orczy Béla akkori magy kir belügy- minister ő exellentiáik között megbeszélés tárgyát is képezte; sajnos! hogy az közbejött okok miatt előrehaladottabb stádiumba nem juthatott. Működési körünkbe tartozván tehát az első segély és a betegszállítás, a mi az országban szervezve nincs, a legnagyobb készséggel ragadjuk meg az alkalmat tervezetünk előterjesztésére, megjegyezvén, hogy a majdan megállapítandó szervezet és berendezés keresztülviteléhez tettleg is a legnagyobb készséggel hozzá fogunk járulni. Kifejlett közlekedési viszonyaink, a sokféle veszély és baleset mellett, miknek korunkban napról-napra ki vagyunk téve, már rég utat kellett volna törni a közfelfogásban annak a tudatnak, hogy tulajdonképen minden embernek képesnek kellene lenni arra, hogy baleset, szerencsétlenség esetén felebarátjának a szükséges első segélyt tudja nyújtani az orvos megérkezéséig.
