Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)

Mellékletek

138

5. Hogy kellő számú mentőkkel rendelkezhessünk: az állomáson kifüggesztett táblán felsorolt telefon-tulajdonosok telefonice felkérendők, hogy az itt közölt behívót kézbesit- tessék.

5$

SÄ

I

Tömeges szerencsétlenség !

S:;

»A Budapesti öuk. mentő-egyesület«

kéri

............................’..........................................

t

elefon-tulajdonos utat (l......................................

..............................................), hogy szives Ígéretéhez képest ...........................................................

...............sz. a................. cm.................sz. lakó

.............................................mentő urat értesítse,

ho

gy azonnal állomásunkra siessen.

* Igazgatóság

C;

SS

II. Különös szabályok.

1. A tömeges szerencsétlenségről bármi úton hirt vevén, a központi állomás lépcsőházában a vészharangot az őrsvezető meghúzza. A harangszó adja tudtára az állomás minden lakójának, igazgatónak, ellenőrző-orvosnak, a kaszárnya-lakó mentőknek, szolgák- és kocsisoknak, hogy azonnal tömeges szerencsétlenségnél leendő segédkezésre készüljenek.

Ezután az elnökség, választmány, mindenekelőtt pedig az igazgatóság telefon utján vagy küldönczök által sürgősen értesítendő a tömeges szerencsétlenségről, annak színhelyéről, a mint már az utasítások különben is rendelik. Minden egyéb foganatosítandó rendelkezést az igazgató, illetőleg titkár, inspekcziós ellenőrző orvos, esetleg parancsnok és intéző ad meg. A szerencsétlenség nagyságához képest telefon utján a közkórházak és az orvosi egyetem sebészeti osztályai is értesitendők azzal, hogy az ott levő orvosok az egyesület költségére fogadott bérkocsikon szíveskedjenek a szerencsétlenség színhelyére kivonulni.

2. A kivonulás csak megbízható értesülés és — a menynyire lehetséges — a rendőrség s esetleg a tűzoltóságtól beszerzendő informácziók folytán történhetik meg.