Strihó Gyula: A Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület története 1887-1897 (Budapest, 1897)

I. Rész. Az életmentés története Magyarországon

\

lalkozású egyének, a kik ily természetű baleseteknek gyakran ki vannak téve, már eleve is kitanitandók a mentési eljárásokra s átalában a mentési eljárás már a népiskolákban tanítandó. A törvényhatóságok s népesebb városok pedig mentő- intézetek felállítására köteleztettek. Ugyanezen törvény 141. §-ának d) pontja az életmentést, a segélynyújtást, az életveszélyek elhárítását a fő- és székvárosban az államrendörségre bízván, a főkapitányság, a kér. kapitányságok és a rendőrlaktanya mentőszekrényekkel és hordágyakkal szereltettek fel s 1887-ig tényleg a kér. rendőrorvosok látták el az első segélyt.

Igazi lendületet azonban a mentés akkor vett a székes fővárosban,' mikor dr. Kresz Géza, a főváros V. kér. orvosa több humánus gondolkozású férfiú támogatásával 1887. május 8-án megalakította a Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesületet,

mi által nagy és maradandó érdemeket szerzett a humanizmus terén.