Dr. Bókai Árpád tanítványainak dolgozatai
Rottenbiller Ödön dr.: Anipyrin pótszerek
A SCOPOLAMINUM PHARMAKOLOGlÁJA 11 most a szívre a scopolamin 1/i0°/o-os oldatából néhány csöppet vittem, nehány másodpercz alatt elkezdett a szív újra contraktiókat végezni s 2 perez leforgása után már teljesen normálisan működött, míg a controllállat szíve mozdulatlan maradt. A muscarin tudvalevőleg a szív diastoléban való megállását az által idézi elő, hogy a vagusvégzödéseket szerfölött izgatja, s így, ha a scopolamia odavitele a szívműködések újból megindulását idézi elő: ez csakis úgy magyarázható, hogy scopolamin hüdíteni tudja, épen úgy, miként az atropin a vagusvégzödéseket. Igazolni látszik ezt a mi feltevésünket az is, hogy pilocarpin által előidézett vagusizgalom is mindenkor paralyzálható volt scopolaminnak a szívre csöpögtetése által. Már itt is megjegyezhetjük azonban, hogy a controll-állat szívére alkalmazott atropinoldat a beállatt muscarinhatást gyorsabban coupirozta, mint hasonló százalékos scopolaminoldat, tehát az atropin a vagust erélyesebben liüdíti a scopolaminnál. Érdekesnek tartottam ezután annak kiderítését, hogy a nervus vagus szívgátló rostjainak középpontja miként viselkedik a faradikus izgatással szemben scopolamin hatása alatt ? Tudjuk, hogy a n. vagus szívműködést gátló rostjainak középpontja a nyúltagyban van. E középpont direkt izgatására a szivlökésekben ugyanazon változás mutatkozik, mint a vagusok izgatására. Már most 2 békánál (egyik controll-állat- ként szerepelt) szabaddá tettem a nyúltagyat, de a szivet is. Faradicus izgatására akár a medulla oblongatának, akár pedig a szívsinusoknak mindenkor a szív megállását láttam diastoléban. Ha azonban megelőzőleg az egyik állatnak akár bőre alá, akár pedig a szivére juttattam scopolamint: a faradicus izgatás negativ eredménynyel végződött. A scopolamin-hydrobromid tehát, bár ezen s más kísérlettel sem dönthető el biztosan, de úgij látszik, nem csupán a vagus periphercius végződéseit. hanem az egész szívműködést gátló készüléket hüdíti. A melegvérüek nervus vagusa is tartalmaz gátló rostokat, melyek a plexus cardiacushoz vezetnek s a szívrythmust szabályozzák. Ezek a házi nyúlnál és macskánál a n. laryngeus eredése alatt válnak el a vagus fötörzsétöl, míg az embernél és a kutyánál magában a vagus törzsben futnak. Eme rostok
