Dr. Bókai Árpád tanítványainak dolgozatai
Rottenbiller Ödön dr.: Anipyrin pótszerek
ható, de aetherben majdnem oldhatatlan. Vizes oldatában Fe2Clr, hozzáadására vörös, légenysavval pedig zöldes színű csapadékot nyerünk. Kb. 1 késhegynyi 2 cm3 25°/o-os légenysavval hevítve: vörös borra emlékeztető színváltozás jön létre. E szili NHS hozzáadása után élénksárgára változik. A házinyulaknak közérzetét 1 gr.-os dosisok subcutan való adagolása nem változtatja meg ; egészséges embereknek pedig akár 5 gr. is, minden veszély nélkül adagolható. Csak miután így az állatkísérletekből meg az egészséges emberek magatartásából kitűnt, hogy alkalmazása veszély nélküli, kezdődtek meg vele a betegeken (és különféle betegségekkel szemben) a kísérletezések. Adagolása mindenkor pontosan egy időben kezdetett meg, s liöcsökkentö, antipyreticus tulajdonságait megállapítandó, a bevétel után óránkénti hömérés eszközöltetett. 4 gr. tolypyrin bevételét (1 órai időközökben) 1 '/a0 C. höcsökkenés követte, de voltak esetek, midőn ez elért apyrexia 3—3‘7° C.-t is kitett. Tehát sikerült vele 40°-os lázakat 38° C.-ra, sőt ez alá is leszállítani, sőt kisebb fokú lázas bántalmaknál nem ritkán subnormális tempera- túra is mutatkozott. A hatás már egy órával a szer bevétele után megkezdődik, de maximumát csak 5—6 óra múlva éri el. Igaz ugyan, hogy ezen maximum elértével lassan-lassan újból megkezdődik a hőemelkedés, de ha pl. déli 12 órakor kezdtük volt adagolni, úgy este — a rendszeres lázas időszak maximumában — az előző napi lázhoz képest még mindig hőcsökkenést konstatálhatunk. Éjjel, midőn a láz spontán amúgy is csökkenést mutat, természetszerűleg tolypyrin adagolása mellett is fennáll majd ezen állapot, innen, hogy a láz teljes vehementiájával csak a következő napon, a délelőtti órákban jelentkezik. 4 gr. tolypyrinnel tehát 12—18 órára leszállítható a temperatura, ha adagolását déli 12 órakor megkezdjük. Megesik persze azért, hogy egyszer- másszor nem tart az apyrexia ily hosszú ideig, s már este megint csak olyan lázas betegünk, mint az előző nap estéjén; de elvégre ez az antipyrinnél is előfordul. Betegségeknél, hol a hőmérsék a 40°—41°-ot meghaladja, ez épen oly gyakori, mint fejlődésben levő heveny lázas betegségeknél is. A láz-, illetőleg höcsökkenést izzadás előzi meg az arczon, mely többé-kevésbbé erős és tartamát illetőleg épen oly individuális, mint változó. A hőemelkedés beállta (az elért maximum után) rázó hideg nélkül jelentkezik. Az érlökés a lázas állapotnak megfelelő; a láz csökkenésével csak úgy lépést tart, mint annak újbóli emelkedésével. A tolypyrin hatását az antipyrin hatásával összehasonlítva, a két antipyreticum között alig van különbség. Sőt, ha 4 gr. tolypyrinnel már ugyanazon hatást érhetjük el, mint 5—6 gr. antipyrinnél: talán erősebb hatásúnak is kell tartanunk. Nem
