Dr. Bókai Árpád tanítványainak dolgozatai

Kóssa Gyula dr.: Görcsokozó mérgek némely újabb ellenszereiről

60 p. légzés 36, status idem ; d. u. 2 ó. meghalt, a nélkül, hogy görcsök egyáltalán mutatkoztak volna.

Ha kisebb dosis (egy esetben 5 kbcm., egy másikban 8 kbcm.) methylalkoholt használtam, akkor görcsök is bekövetkeztek, bár nem tetanus, hanem inkább egyszerű rángá- sok alakjában, melyek minden 15—20 perez múlva ismétlődtek.

Világos tehát, hogy az alkohol nagy dosisai által a strychninmérgezés symptomái coupirozhatók ugyan, de az állat mégis meghal, habár csak 10—15-szőr annyi idő múlva, mint ha a strychnint egymagában kapta volna. Az aethylalkohollal sem érhető el több; és még ha több volna is vele az eredmény, mégsem lehetne ezt annyira optimisztikusan felfogni, hogy a gyakorlatban való alkalmazása ajánlható volna, mint ezt Stacchini teszi; először azért, mert ez eredmény eléréséhez oly nagy alkoholdosisok volnának szükségesek, melyek már magukban sem volnának közömbösek az organizmusra; de, s ennek nézetem szerint döntő súlya van, azért sem, mert az alkohollal kezelt mérgezettnek, mielőtt nála az alkoholos kábulat kifejlődnék, az alkoholos izgalom stádiumán is át kellene esnie, és hogy ez az izgalom egymagában is mily könnyen vészes volna a strychninnel mérgezettre, nagyon könnyen elképzelhető, tudva azt, hogy az ilyen szerencsétlennél egy egyszerű ajtónyitás, egy távoli kocsi zörgése, sőt egy enyhe légáram azonnal kiválthatja a legkimerítőbb tetanust.

Érdekesnek Ígérkezett az amylenhydrattal közel rokon alkoholnak, az amylalkohol ily irányú hatásának megvizsgálása. Ez sokkal intensivebb hatású mint a methylalkohol ; egy 1120 gm.-os nyulat már 5 kbcm. megölt, és pedig már 1 óra múlva. A hozzá kötött várakozásnak azonban nem felelt meg ; ugyanis teljesen kifejlett bódulat daczára is a stryclmintetanus majdnem a typikus időre bekövetkezik, a halál pedig ugyanakkor, mint bódítatlan nyúlnál.

Tekintve azon negativ eredményeket, melyeket a bódíto dosisban adott alkoholokkal tett kísérleteim nyújtottak, igen valószínű, hogy a többi magasabb alkoholok sem lesznek értékesíthetők, mint a görcsokozó mérgek ellenszerei; annál is inkább, mert Dujardin-Beaumetz és mások kísérletei óta tudjuk, hogy az alkoholok közt a physiologikus hatásra nézve bizonyos közös vonás áll fenn, mely az egyes alkoholokra nézve legfeljebb csak fokozati különbségeket mutat. Igen tanulságosnak látszik ellenben egy pbarmacologice is majdnem teljesen érintetlen kérdéssel: az aldehydek hódító és antispasmo- dikus hatásával foglalkozni. Számba véve ugyanis, hogy a görcsokozó mérgek ez idő szerinti két leghatalmasabb anti- dotuma, a paraldehyd és a chloralhydrat mindkettő aldehyd,