Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
LXVIII engedelnie és igazgatása alatt gyógyítatlmtnak czélszerüleg tett intézkedések után az arra rendelt állatorvos által. Ellenben minden hívatlan baromgyó- gyászok és kimízsolók, kik istáiéról istáiéra járnak ’s a’ dögnyavalyát igen gyakran faluból másikba viszik, minden kivétel nélkül elutasítandók, ’s ezeknek sem a’ pestises istálókba vagy a’ betegekhez, sem a’ zár alatt tartott többi baromhoz járulást megengedni nem kell. De ha a’ gyanús, vagy olly darabok , melylyeknél a’ betegség valóban megvan , kellő vigyázat alatt tapasztalt állatorvos gyógyítása alá bízatnak is, még is tanácsos, hogy az olylyanok , mellyek már dögbűzü has • menésben sinylenek ’s olly nagyon betegek , hogy gyógyulásukhoz reménység nincs, kellő vigyázattal félre takaritassanak ’s a’ dögöknek szánt helyen főbe üttetvén, mélyen ásassanak el, mert illy darabok az istáiét még dögleletesebbé teszik ’s a’ többi barom fellábbadozását nehezítik. 37. §. Az elesett állatok nyúzásáról és elásásáról. A’ marhapestisben elhullott állatok dögtestei, valamint azon súlyos beteg darabok is , mellyeknek többé jártányi erejök nincs , haladék nélkül lovas szekérre rakatnak , félre eső és az baromtól huzamosabb ideig nem járandó úton , egy mind a’ helységtől, mind az útaktól távol fekvő, viza- radálynak ki nem tett, s a’ marhák hozzá férhetése ellen árkokkal, kerítésekkel vagy bokrokkal elegendőleg bátorságositott helyre hordatnak. Itt azon dögök , mellyek bőreinek lehúzását a’ felsőség megengedte, a’ nyúzó által tüstént megnyúzatnak, mellyekre pedig ezen engedelem ki nem terjeszkedik, előre több metszésekkel használbatlanokká tett bőreikkel , vérükkel ’s egyébb hulladékaikkal együtt 6 lábnyi mély gödörbe ásat- nak , felettük a’ föld keményen megtapodtatik ’s tövissel beborítatik. Ezen kívül az illy helyek még intő jelekkel is ellátandók, hogy mindenki ismer- hetőkké tétessenek. A’ bőröket miogyárt a’ nyúzás után mészszel és lúggal töltött kádakba kell vetni. Itt aztán kövekkel lenyomtatva, vagy mi még jobb, lakattal lezárva legalább két napig hagyatnak, aztán biztos helyen 8 napig szabad levegőre tétetnek, e’ közben alattok gyakrabban szalmatűz gerjesztetik ’s végül a’ megkárosult tulajdonosok hasznára félretétetnek. E’ bőröket azonban még a’ tökéletesen megszűnt dögnyavalya után sem szabad négy hétnél elébb eladni. Hasonló módon kell bánni a’ többi használható részekkel is, mint faggyúval, szarvakkal ’s a’ t.; amazt még az elásás helyén ki kell olvasztani ’s tiszta edényekben eltenni, a’ szarvakat pedig nehány napig sós vízben , vagy mészanyzöldlet - olvasztókban tartani, azután megszárítani. Az illy bőröknek tisztítása azonban csak felsőségi személyek szoros felügyelete alatt menjen végbe. Hol ez nem eszközölhető, a’ pestisben vagy más ragadó nyavalyában eldöglött marhákat előre helyen bemetszett bőreikkel együtt mélyen el kell ásni. 38. §. A’ pestises anyag által bemocskolt istálók tisztításáról. Ha a’ ragadálynak minden további veszélye ellen bátorságban akarunk lenni, úgy a’ dögleletes vagy gyanús istálók és udvarok tisztítását tárgyazó rendelkezések a’ már valóban megszűnt pestis után is épen olly súrgetősen szükségesek, mint a’ dühösködő nyavalya ideje alatt. Gyakorta tudniillik hónapok sőt fél esztendő múlva csupán azért üt ismét ki a’ pestis, mivel még az istálókban hathatós ragadó méreg maradt.
