Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
XLII beteg barmok nyála, taknya, ganajeve, hiígya, vére ’s a’ t. tapadt, sót ollyak által is, mellyekbe csupán a’ beteg állatok párája és izzadsága vette magát ’s mellyek e’ miatt semmi észrevehető mocskosúlást nem szenvedtek ; így láttuk már, hogy nemegyszer iörtént az elragadás olly országutakon, legelőken és patakoknál, mellyek körül elébb pestises marhák jártak vagy hevertek; szinte igy közöltetett széna, abrak, a’om, itató edények, jászol, rács ’s más istálóeszközök, szőr, prém, gyapjú, pokrócz, továbbá szanaszét futosó apróbb házi állatok, mint kutya, macska, sertés, baromfiak által, mellyek a’ pestises állatok hasát, vérét, ’s egyéb hulladékit elhordják és az egészségesek köze viszik. Végtére, kivált eleinte, midőn még a’ nyavalya eléggé nem ismére- tes, és az általa már megkapott barmok felől nem is gyanakodunk, megesik a’ fertőztetés emberek által is, kik a’ beteg marháktól az egészségesekhez mennek, ’s ruháikon a’ ragadó mérget közibök viszik. Arra, hogy egyetlen betegről nagy számú baromra terjedjen el a’ nyavalya, majd mészárosok adnak alkalmat, kik beteg vágó marhát vásárolván, elébb a’ falubeliekkel együtt közlegelőre küldik; majd csordások vagy gulyások, kik marhát gyógyítani szomszéd helyekre hivatván , a’ ruháikra tapadt mérget saját gulyáik köze hozzák : majd végre egy illy beteg darab jószágnak valamelly helységen keresztül hajtása, hol ez a’közös utat, mely- lyen a’ falubeli egészséges marha járni szokott, beganajozza. A’ marhapestisnek terjedése, kivált eleinte alkalmasint rendszeres menetel szerint történik. A’ dög kezdetén tudniillik közönségesen úgy szokott lenni, hogy az idegen beteg marha a’ honiak közül csak egyet vagy csak néhány darabot fertöztet meg. E’ darab azonban nem mingyárt közölheti másokkal a’ mérget, mert csak 6—8 nap múlva lesz nyilvánosan beteg ’s a’ ragadó méreg még csak ekkor kezd benne kifejlődni; azon pillanattól fogva tehát, mellyben a’ ragadó mérget elkapta, legalább 8—10 napra van szüksége, hogy önmagából uj ragadó mérget teremtsen; ezzel aztán csak most fertőzteti meg szomszédját vagy a’ hozzá legközelebb álló barmokat, melylyeknél a’ betegség ismét csak 6—8 nap múlva üt ki, mikor azt másokra ragasztani majd ezek is képesek lesznek; ettől kezdve azonban a’ betegség már sokkal sűrűbb lesz, mert a’ ragadály tovább terjesztésére minden ujdon megbetegült jószág több alkalmat nyújt. Uly módon az elragadás, vagy a’ betegségnek eredeti keletkezése u- tán, néha az istálóban csak 14—16 nap múlva esik el az első darab; egy két nap múlva második, majd harmadik, de már aztán gyakran valameny- nyi egyszerre, ’s hol valamelly istálóban egyszer a’ betegség kiütött, ritkán menekszik meg csak egyetlen darab is , azokat kivéve, mellyek elébb ezen betegséget kiállották , vagy a’ pestist megpróbálták. így megy a’ betegség egyik istálóból és udvarból másikba , faluról falura , úgy hogy utján, mellyen indult, szinte utána mehetünk. Olly helyeken , hol az udvarok és istálók egymáshoz ragasztvák, sokkal sebesebben terjed a’ dög; ellenben hol az egyes udvarok egymástól 20, 30 lepényire vagy távolabb is állanak, ’s hol a’ lakosok ritkábban társalkodnak, mint rendesen a’ hegyes vidékeken lenni szokott, ott a’ dögnyavalya terjedése is lassabb és épen azért könnyebben is meggátolható. A’ sűrűn álló udvarok és istálóknál már a’ levegő is átviheti a’ ragadó mérget az egészséges barmokhoz; mi a’ ritkábbak és távolabbak közt nem olly könnyen történik. Néha nagy térségen sokkal hamarább elterjedhet a’ nyavalya, ha a’
