Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
XXXII Hogyha azonban a’ fekély mélyebben a’ koromhoz alatt ’s a’ szarubo- ritéktól elfedve rejlenék és ott már meg is gyűlt volna, akkor a’ körömházból késsel annyit kell levágni , hogy a’ geny szabadon kifolyhasson ; illy módon gyakran a’ körömháznak teljes elvesztését meggátolhatni. De ha a’ köröm már egészen elvált !s a’ csuklóba csontfene esett, úgy az egész körmöt le kellene vágni ; azonban ha szinte e’ fáradságos utón a’ gyógyítás sikerül is, általa csak meredt, idomtalan , vagy nagyon bénna lábú, erőtlen és elfonnyadt állatok megtartását eszközöljük; azért jobb az illy állatokat mingyárt eleinte levágatni, mielőtt még a’ hosszas fájdalom által elsorvadás és rothasztó láz következnék, mi az illy barmok busának használatát természetesen általánfogva tiltja. Mi a’ gulya- vagy nyájbeli többi egészséges állatokat illeti: a’ nyavalya kiütésének elkerülése végett, mennyire csak lehet, a’ fenn említett ártalmak ellen őriztessenek; körmeik gyakrabban vizsgáltassanak, idegen testtől vagy szaruszilánkoktól tisztitassanak, nagyon megnőtt vagy meggörbült hegyeik rövidítessenek , tartós szárazság alatt gyakran nedvesítessenek ; puha alomról gond legyen , az istáló földje tisztán tartassák, az állatok óvó gyógymód alá vétessenek olly formán , mint a’ lépfenénel, melly a’ körömgyuladással nem ritkán együtt szokott járni. Minthogy a’ járvány lábfájás ragadóssága felől szüntelen gyanakodni lehet, mindenkor nagyon tanácsos azon elővigyázat, hogy az egészségesek a’ betegektől távol tartassanak, és sem istáiéban, sem legelőn együtt lenni ne engedtessenek. e) Szarvasmarhák tüdődög e. 24. §. Tüdödög vagy tüdőgyuladás. A’ tüdödög gyakran úgy jelenik meg ; mint a’ szarvasmarhák időjárási nyavalyája ; tehenek, jármos ökrök és fiatal marhák közt egyaránt uralkodik ’s igen nagy pusztításokat tesz. Kellő gyógyítására legelőször is a’ nyavalya nemének és természetének szoros megkülönböztetése kívántatik. A’ tüdőgög tudniillik igen gyakran nem egyéb, mint valóságos mellvagy tüdőgyuladás; máskor ismét rothasztó lázzal, általános elgyengüléssel és bágyadsággal párosul; néha szinte ragadályos is, mint a’ ráknemü tüdőrothadásnál. A’ tüdődögnek e’ különböző három neme rövideden egyenként fog előadatni. Ä gyuladó lázzal járó tüdödög vagy mellgyuladás őszszel es tél elején, tavaszszal ritkábban, különösen pedig nedves hideg és változó időben, erős dér- és ködjáráskor szokott megjelenni, kivált ha az állatok igen korán legelőre hajtatnak ’s későn eresztetnek haza, vagy ha igen hirtelen megfáznak ; leginkább pedig a’ jól tartott és erős marhákat lepi meg. Többnyire hirtelen, előjelenségek nélkül, erős borzongással és resz- kedéssel kezdődik, mire kivált a’ szarvak és fülek tövein nagy forróság következik, a’ bőr feszesen a’ testhez tapad, a’ szőrök a’ hidegborzongas alatt összecsomósodnak ; a’szemek veresek, dagadtak, tüzesek és szára- zak; a’ száj- és orrhártya élespiros, ’s valamint az orr czimpája, forró és száraz ; az állatok mintegy elkábultan, leeresztett fővel és nyakkal, első lábaikat igen szétterpesztve, a’jászoltól távol állanak; vagy épen nem fekszenek vagy csak rövid időre heverednek le ; lélekzésök sebes, rövid és szorongó , ágyékaik igen vernek ; ha mozdulni kényszerítetnek, lélekzésök még terhesebb, járásuk fölötte bágyadt és erőtelen. Ha a’ tüdőn kivül a’
