Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - II. Oktatás a' marhadögről
XX múlva azután nehány darab marba ismét elesik , de mar ezek elébb fél vagy egész nap is kornyadoztak. A’ betegségnek e' kevésbbé gyors meneténél t. i. előre következőket veszünk észre: nagy lankadtságot, eltoinpultságot és bódultságot, a’ bátulsó czomboknak ’s a’ bőr némelly helyeinek reszketését, az egész testnek ide oda ingadozásét, a’ veres és tüzes szemeknek kidiilledését, szorult lélek- zetet, lágyékverést a’ test több részein mutatkozó daganatokat; ha a’járvány huzamosabb ideig tart és terjed, akkor már az egyes betegségek lassabban sőt néha csak több napok alatt folynak le. Ez esetben a’ betegség is nyilván észrevehető hideggel kezdődik, inelly a’ testnek, kivált a’ hátulsó czomboknak hosszabb vagy rövidebb ideig tartói rázkódásából ’s a’ felborzadt szőrökről megismerhető; az állatok megvetik az eledelt; messze állanak a’ jászoltól; legelőn a’ többi marhától hátra maradnak; szomorúan, csendesen, ’s mintegy elkábulva ácsorognak; füleik lekonyulnak; nyakokat, fejőket leeresztik; szemök, ínyök sárgásveres; nyelveket piszkos nyálka fedi; étvágyok és szomjok megcsökkent; a’ ganaj kevés, száraz és apró darabokra hull; ér- és szívverés rendetlen, időnként nehány ütés kimarad; a’ lehelet hasból jő, szorult, igen gyors, az orrszárnyak sebesen járnak, a’ lehelet forró; a’ tej vagy egészen elapad vagy csak igen kevés, az is sárgás és kellemetlen izű. Istálóban az állatok aT betegség kezdete előtt néha igen nyugtalanok ’s csaknem diihösek ; lábaikkal tombolnak, szüntelen bőgnek és tajtékzanak, vagy erővel földhöz vágjak msgukat ’s hátulsó lábaikkal hasukhoz rugdalnak; erre noha nem mindenkor, csak hamar daganatok és kelevények mutatkoznak, leginkább hátulsó állkapczáik alatt, szügyeiken , lebenyegöken, hónalljaikon, csípőiken, vékonyaik« n, faraikon és ezombjaikon ; azok, inellyek a’ főn , légcsőn, tölgyen és nemzőrészeken támadnak, többnyire halálosak szoktak lenni. E’ daganatok egy tyüktojásnyi nagyságról igen hirtelen emberfejnyire nőnek, sőt néha olly mód nélkül nagyok lesznek, hogy a’szügy tői vagy vaszorától majdnem földig lecsüggenek ’s gyakran egész tagokon is elterjednek. Eleinte rendesen fájdalom nélkül mutatkoznak’s hűvösek, mennél jobban nőnek annál inkább hidegs/.enek s mellette majd kemények majd lágyak ; vannak azonban egyes esetek, hol az illy daganatok mingyárt kezdetben forrók és érzékenyek. Ha felmetszetnek, kocsonyás, sárga viz foly belőlök, néha csak cseppenként, néha szalonnásak ’s illyenkor ama sárga kocsonyás nedvből csak erős szorítás által lehet valami keveset kinyomni ; ha fel nem vágátnak ’s elhagyatnak, fenések lesznek ; gyakran mindgyárt eleinte valóságos pokolvarak, mellyek maguktól kiesnek ’s mély lyukakat hagynak; nérnellykor hirtelen eltűnnek, de ekkor legnagyobb is a’ veszély,, mert az egész betegség a’ bel részekre p. o. a’ tüdőre száll. Ha a’ tályog a’ barmot rögtön, vagy az első két nap alatt meg nem öli, akkor ganaja nedves és parázs, utóbb egészen hig, izzadsága rósz szagú, a’ daganat tésztás lesz; a’ bőr tapintáskor zörög és sustorog, az érverés, melly egészséges állapotban szarvas marháknál egy perez alatt 50 vagy 60, rendkívül sebes , úgy hogy 80 sőt több ütést is számlálhatni ; a’ szívdobogás kótogó. Ez állapotban 4,5 vagy több napokig is eltarthat a’ betegség. mikor aztán a’ has dobként felputfad, fülek, szarvak, száj,-lábak és lehelet meghidegednek, az állat szertelen gyengeség miatt összerogyik’s vonaglás közt kimül. Hol a’ tályog nem hamar öl, hanem nehány napig tart, főleg pedig: mikor gonosz természetű, az állat beteg nedveiben könnyen némi ragadó*
