Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/5 (Budae, 1861)
Mantissa I. - I. Havas Ignátz rendszerinti Főorvosnak hivatalos jelentése a' marhapestist enyhitő bánásmódról
V kezik. A’nedvek elválasztása (secretio humorain) elfajulván, a’ kiválasztolt nedvek (excreti humores) égetőkké lesznek. Ezen időszakban egyszersmind tiinik ki a’rendkívüli falárdságnak legkárosabb következése, a’ midőn a’ mohón befalt, alig rágott, meg nem kérődzőit takarmány tömege, és ebből kifejlődött erős gőz (talán a hugyanyszesz, gas ainmoniacale) nem csak térletével (volumen) bántya a’ szomszéd életműveket és kivált a’ lélek - zést akadályozza; hanem, és nevezetesen, a’ gyomrokban, és belekben fészkelt már hagymázos gyulladást, állandó helybeli inger gyanánt addig addig éleszteni segíti, még az az említett hártyás szövetek (textus membranacei) hagymázos gyulladásnak legszokottabb kimenetele, t. i. fenesedés (sphacelus) által felbomolván, okvetetlen döglesztővé válik. Továbbá megvagyok győződve arról: hogy nintsen ragályosabb marhajárvány a’ marhapestisnél; a’ ragály majd minden aljazathoz (substratum) ragaszkodik, így közvetőleg, vagy közvetetlen a’ beteg marháról az egészségesre ezer utón módon származik; ide járul az is, hogy a’ ragály természete, fertőzhetőségének tartása határozottan tudva nem lévén, elenyészettnek tartatik , azonban sokszor alig kifürkészhető úton darabról darabra, istálóról istálóra, helységről helységre vitetik; azért nem kell csudáim: hogy a’ Fensőbbség védintézményei, habár azok végrehajthatók volnának is, illy felette könnyű megfertőztetésnél (infectio) többnyire sikeret- lenek maradnak. Az is bizonyos előttem: hogy egyes betegeknek egy mintára alkalmazott gyógyitása , mivel egyediségnek , (individualitás) és kórszöveménynek (complicatio morbi) valamint az embereknél, vigy a’ beteg marhánál is helyt kell engednem , még talán sok esztendő lefolytáig bizonytalan , mindenkor pedig hoszas, vesződséges, és költséges fog maradni. Minthogy tehát egy udvarban, vagy majorban kiütött marhapestist azonnal úgy elfojtani, hogy több marhára ne ragadjon , ritkán engedtetik meg, részerint azért, mivel a’marhapestis ottlétéről tapasztalatlan gazda sokszor nem is álmodik, vagy biztatólag agy- tüdő-, vagy bélgyulladásra, mint nem olly általjános vészforrásra magyarázgatja a’ dögleletességeí; más részről pedig azért, mivel felette ragályos lévén a’ nyavalya, észrevétet- lenül többeket megfertőztet; — minthogy továbbá az egyes betegek gyógyítását jelenvaló ideig mind a’ mellett, hogy az igen vesződséges és költséges vala ; majd mindég haszontalannak tapasztaltam, a’ betegeknek az egésségesektől való elkülönözését minden védintézinények rendszabásai közül, egyedül kitelhető szigorúsággal tartottam meg: egyenes gyógyitásban tehetetlenségemet sajnosán érezvén , tanácsosabbnak véltem : ,,a’ marhát a fenyegetőző , és mint ollyas többnyire már elkerülhetetlen veszélybe , a pestis pusztító dühének a' belső életművektől távolabb irányt adni igyekezvén, mintegy elkészítve vezetni Idősebb orvosok abbéli tapasztalásnál fogva : hogy a’ kikben (a te- hényhimlő divatba hozatala előtt) a’ természetes himlő beoltatott, azok a betegséget, és ragályos járványt többnyire könyebben állották ki; —magam tapasztalván továbbá: hogy a’ beoltott természetes bárányhimlő korántsem olly diihös, mint a’melly megfertőzés után más úton módon fejlődik ki, azt hittem: hogy a’ marhapestisi ragályos járvány beoltása már magában is szelidebb indulata hasonnyavalát fogna teremteni; mivel a’ méreg, melly legelsőbben a’ bőrbe öntődik, még az, vagy annak munkálkodása a’ nemesebb életművekhez érkezik, mintegy áthasonlást (assimilatio) és egye- disítést (individualisatio) gvanittatik szenvedni:
