Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/4 (Budae, 1861)

Continuatio altera regiminis imperatoris ac regis Francisci (II.) I.

63

pher-spiritus (gesättigte Auflösung von Campher in Weingeist) in vier Unzen heissem Wasser, und äusserlich wird ihm, mittelst eines wollenen Tuches ein Theil des Körpers nach dem anderen mit Campher-spiritus eingeriehen, während die übrigen Theile mit einer wohl durchwärmten und mit Campher durchräucherten Decke eingehüllt werden. Zugleich lässt man im Krankenzimmer auf einem heissen Bleche, über einer kleinen Lampe ununterbrochen aufgelegten Campher verflüchtigen, so dass die Zimmerluft stark geschwängert sei. Dieser Campherdunst, welcher sich dem Kranken bei jedem Athemzuge aufdringt, selbst wenn schon der Kinnbackenkrampf seinen Mund zum Einnehmen verschlösse, wird nebst dem anhaltenden Einreiben des Campher-spiritus auch da noch helfen, wo Eiskälte der Glieder, Starrkrampf und Bewusstlosigkeit, jede andere Hülfe anzubringen versagen. Diese Behandlung schützt zugleich den Behandler vor Ansteckung und benimmt so seinem Betlungsgeschäfte die so drohende Lebensgefährlichkeit, und hat überdiess noch das Gute, dass sie aller Orten und von Jedermann angewendet werden kann, wodurch selbst jene Kranke, die keine Aerzte bei der Hand haben, Hülfe finden.

Um aber auch die Ansteckung und Verbreitung der Cholera gewisser unmöglich zu machen, als bisher, müssten in der Contumaz alle da anlangenden Fremden sogleich ganz entkleidet, durch schnelles Waschen gereinigt, und dann mit leinene oder barchetenen Kleidung versehen werden, (welche in der Contumaz - Anstalt vorräthig sein müssten), das ihre Kleider, Wäsche etc. zwei Stunden lang, einer Backofenhitze von 80 Grad R. (wobei ein Gefäss mit Wasser kochen kann) ausgesetztt werden müssen, — in welcher alle bekannten Ansteckungsstoffe, und so auch die lebenden Miasmen vernichtet werden.

Operariis agrariis lineam prae clusor iáin transgredere

illicitum.

Conci Cons. M 19533. die 12. Julii 1831.

Comitatui Pestiensi.

Ezen Vármegye Első Al-Ispánya által folyó esztendő ’s holnap 12—ik napján 106. és 109. számokkal jelelt Jelentése következéséhen, mellynek egyébb tartalmai tudományul szolgálnak, az Abonyi Közbirtokosok abbéli kérelme iránt, melly szerént Abonyból a’ Tószegbi és Paládicsi határjaikba mint a’ mellyek az elzáró őrizet által elválasztattak, a’ szükséges mezei munkák végzésére, a’ szabad jarást-kelést megengedtetni óhajtják, a’ titulált Rendeknek ezennel intéz— tetik: hogy a’ napkeleti dögleletes epekorság nyavalyája további elterjedésének félelme miatt semmi módon meg nem engedtethetik, hogy az emberek Abonyból a’ fellyebb érintett két Pusztákra, a’ kirendelt katonai őr-lineán keresztül bocsájtassanak; a’ mennyire mindazonáltal a’ helyszínén fenforgó köruyíilmé- nyekkel megegyeztethetö volna, hogy a’ nevezett határok a’ felállított elzáró zsinóron kívül, tudniillik az egésséges és szabad részre essenek, oda utasítat- nak a tit. Rendek, hogy ez iránt az illető Katonai Kormányzóval egyetértöleg értekezzenek; ha pedig ezen rendelkezés kivihető nem lenne, szükségessé válik, hogy a’ mezei munkák az érdeklett határokra kellő munkások legottan készítendő sátorok és gunyhókba helyheztetvén, ezekben munkáik végrehajtásáig el legyenek, melly után a’ szükséges veszteglés határidejének kitöltése mellett, és nem másképen ismét Abonyra vissza térhessenek; az ezen esetre megkivántató veszteglés Intézetének felállítása a’ tit. Rendeknek gondosságára tartozván. Kelt Budán m. f.