Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/1 (Budae, 1853)
Regimen Francisci I. imperatoris ac regis
862 másokkal-is tisztán, és érthetőleg közölhetik '"*)• Annak bizonyos meg-tudhatására, ha valamelly gyermek siket és néma-é, a’ hallás által kell próbát tenni. Ha va- lainelly gyermek 2 vagy 3 esztendőig sem szóllhat érthetőképpen, és az előtte ki-mondott hangokat, szótagokat, és szavakat sem követheti , egyéb aránt pedig egésséges, friss, és ép; ollyan módok által kell meg-próbálgatni hallását , mellyek által bizonyosan meglehet győződni, ha t. i. a’ gyermek nem az ollyan dolgoknak meg-z rditése által tétetődött figyelmetessé, mellyek kö- rüllölte, mellette , vagy alatta vágynak. Illy formán p. o. a’ gyermekeknek háta megé kell lépni, ’s vagy tsen- getés, vagy hívás, vagy fütyölés által kell próbálgatni hallását, és ha a’gyermek erre nem figyeltnez, avagy nem érzi a’ hívást, így a’ gyakorta telt próbák után bizonyosan lehet ítélni, hogy az a’ gyermek siket. Meg-kell jegyezni, hogy a’ siket— ség nem közönségesen egy forma; hanem az ö hallásokbéli érzékenységeiknek külömbféle mértékjek van. Némely- lyek éppen siketek, mások a’ nagy zör- dülést megérzik, ’s reá figyelmetesekké lesznek. Némellyek az éles fütyülést, avagy nagy kiáltást meg-hallyák, és arra felé néznek; de a’ hangnak mértékét tisztán nem érezvén, ki nem mond- hattyák, sőt a’ hallásnak meg-érzése- is majd nagyobb, majd gyengébb né- mellyeknél: de azokat az idő-szakaszokat, mellyekben ezek a’ változások történnek , még nem lehetett meg-ha*) Azok a’ Tanítók, a’ kiknek valamelly nyelvbéli fogyatkozást szenvedő tanítványok van, folyamodgyanak a’ Siket, és Némák Oskolájának Igazgatójához, ’s ez módot fog mutatni , hogy az ily— Íven tanítványokat az érthető, és tiszta beszédre meg-taníthassák. andern deutlich und vernehmlich wieder mittheilen können Um zu erfahren ob ein Kind taub- stumm ist, muss man die Probe darüber mit dem Gehöre selbst vornehmen. Wenn ein Kind von 2 bis 3 Jahren gar nichts vernehmlich spricht, u. auch die ihm vorgesagten Töne, Sglben undWör- ter nicht nachahmen lernt, übrigens gesund, munter und wohlauf ist, so muss man mit seinem Gehöre solche Versuche anstellen , bey denen man sich zuverlässig überzeugen kann, dass das Kind nicht durch eine irgend da- bey gemachte Erschütterung der Dinge, die um, neben und unter ihm sind, aufmerksam gemacht werde. Man tritt z. fí. hinter den Rücken des Kindes, klingelt mit einem Glöckchen, ruft oder pfeift, und das Kind wird dabey nicht aufmerksam; so kann man nach öfterer Wiederhohlung dieser Probe sicher schliessen, dass das Kind taub ist. Hier ist nur zu merken, dass die Taubheit nicht durchgängig gleichartig ist, sondern dass es bey Taubstummen verschiedene Grade der Empfindung in dem Gehöre gibt. Einige sind des Gehörs völlig beraubt; andere empfinden eine heftige Erschütterung, und werden durch ein starkes Getöne zur Aufmerksamkeit gebracht. Einige unter ihnen empfinden starkes Pfeifen und Schreyen, und sehen sich darnach um ; allein sie können keinen Unterschied der Töne bemerken, und angeben. Auch ist bey einigen Taubstummen die Empfindung im Gehöre bald stärker, hald schwächer ; allein die Perioden, in welchen solche Veränderungen in ihnen Vorgehen, hat man bisher noch nicht bestimmen können, ob man gleich Schullehrer, welche Kinder mit Gebrechen an einem Sprachorgane in den Unterricht bekommen, wenden sich an den Direktor des k. k. Taubstummen-Instituts welcher ihnen Anleitung geben wird, wie ihre Schüler deutlich und vernehmlich sprechen und lesen lernen können.
