Linzbauer, Franciscus Xav.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae 3/1 (Budae, 1853)
Regimen Josephi II. imperatoris et regis
11 §. 12. A’ fej tekerésrül, és a’ megbódulásrúl. Némellykor a’ jukok mint egy meg diihösödvén, tévelyeknek, és el-távoz- nak a’ seregtül, a’ fejeket szüntelen egy oldalra függesztik, és azon oldal felé, egy kerületbe futkároznak. A’ tudós Pásztorok, és az illyes betegség által elveszett marhának meg-nyilásábul tett próbák bizonyitták, hogy ez a’ betegség erős, és az egyik részén a’ fej velőnek egybe gyültt, a’ vízhez hasonló nedvességben áll, melly olly nagy fájdalmakot okoz, hogy a’ marha meg bódúl, a’ sértődött részre hajlog, és mindétig azon félre futkároz. A’ napnak hévségétül, melly a' juhoknak erőtlen feje velejét el-olvasztya, az akioknak mód nélkül való hévségétül, melly a’ mértékletlen izzadsággal azokat erötlenéti,vagy ha a’meleg ak- lokbul hertelen télben a’ nagy hidegekre ki-üzetnek, vagy a’Nyári száraz időkben a’ szükséges ital nékiek meg tagadtatik, vagy ha igen sok szaraztó eledel adatik nékiek, származik ezen fej tekerétés, és bódulás : sokat használ ezen betegségben, ha a’ szemek alatt, vagy az orrok lyukaiban a’ beteg marhának ér vágottatik, és az ürömnek meg törettetett magva, egy kevés meleg serbe, vagy borba beadattatik. §. 13. A’ viz kórságról. A’ roszsz gondviseléstül származik a’ vizkorság, ha tudni illik az immár többször einlétett oktatás ellen a’ nyáj a’ nedves mezőkén legeltetik, roszsz vízzel, és a’ legnagyobb hevségbe, mikor a’ vére meg hévültt, itattatik. A’ sokáig tartó esős időknél, tsak nem lehetetlen e’ veszedelmet elkerülni; mert mivel a’ nyájat nem lehet mindenkor az akolba tartani; azért szükségesképpen kell néki a’ nedves füvet enni: de még-is ez illyes nedves időbe azon kell igyekezni, hogy a’ nyáj leg magassabb helyeken legeltessék, és többször só nyalattassék véle, száraztó eledelek, mellyek a’ betegség el-távoztasára al- kalmatossak fognak lenni, adassanak néki. Nyilván valók a’ jelei ezen betegségnek, mert a’ beteg marhának meg dagad a’ feje, a’ szemei lankattak, és felül dagadtak, a’ melly dagadás lassanként az egész testbe el-terjed. Ha a’ betegség immár ennyire nevelkedett, nehezen lehet többet megorvosolni. Eleinte ellenbe lehet a’ nyaka tsigáján, egy mértékletes gyapjúbul fonott kötelet, a’ bőrön által vonni, mellyen ha naponként meg húzattatik, az ártalmas nedvesség le-foly: e’ mellett törjön az Ember egyenlő mértékbe gyalog fenyő , bobér, és Körös magvat, Ürömét, és ruttát, ereszszen egy nehány tsöp korom olajt reája, egyelétse zab lisztéi, és tészta gyanánt, gömbölü kis falatokba adgya be a’ beteg marhának. Lehet néki néha Üröm vizet ital gyanánt adni, de más italtul szükséges szorgalmatossan tartoztatni. Némellyek a’ jól megtisztított, szárított, és porral tört vakandokbul, egy borsónyi port adnak be egy kalán meleg serbe, és biyonyittyák, hogy igen használ. Ama hires könyvbe, melly az Angliai szántó Emberről irattatott bizonyéttatik, hogy egy nemes Ember a’ Kenti Tartományban tsak a’ Sedum minus nevíi fiiból főzött lévvel, inellybül mindeniknek a’ beteg marha közül, egy meszszelnit be-adott, gyógyétotta meg a’ vizkorságos juhokat, mivel ezzel minden ártalmas nedvességet belőlek ki-üzött. §. 14. A’ Hernyókrul. A’ nagy esők után szoktak, a’ fákrul le—hullott, vagy a’ szél által hordott Hernyók mászni a’ füveken. Történik, hogy néha a’ juhok ollyas Hernyókat, vagy egyéb mérges férget, a’ füvekkel el-nyelnek, a’ mit az Ember mingyárt megismérhet, mivel a’ beteg marha dagadni kezd. Ez illyes betegségü marhának a’ száját belöl meg kell tekénteni, és a’ nyelv alatt az Ínyen, vagy a’ száján találkozó holyagot, gyalog fenyő fábul tsinált tövei, meg kell fakasztani, és mint a’ száját, mint pedig a’ fejét tsuka fogval fel kell vakarni, és az ez által tett nyílásokat, hájjal, és sóval megdörgölni; azután egy mogy°ro nagyságú Theriákot, egy kevés kenyéren kell be adni a’ beteg marhának.
