Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Korányi Frigyes: Markusovszky Lajos
68 seken tartott elragadó beszédei, más oldalról Petőfi hazafias költeményei által éleszt«tett. Már 1846-ban Oroszhegyi Józsa elnöklete alatt alakultunk vagy húszán egy társulattá, amelyben költészeti, történelmi és politikai felolvasások tartattak. Louis Blanc, Lamar- tin, Ledru-Rollin, Michelet munkáit mohón tanulmányoztuk és fejtegettük. Az 1848-i februári francia forradalomnak hozzánk él- szivárgott híre kezdte háttérbe szorítani az orvosi tanulmányok vonzó erejét. Március 14-ike estéjén elterjedt volt a bécsi forradalom híre s az egyetemi fiatalság jobb elemeit már előkészítve találta március 15-ike. Március 15-én éppen Sauer előadása ért véget, midőn az újvilág-utcai egyetemi épület szűk udvaráról szokatlan zaj hatott fel az épület második emeletére. A folyosóról letekintve, ott láttuk a Hatvani-utcáról nyíló ajtón belül egy széken állva Petőfit; mellette Jókai, Vasvári Pál, Bulyovszky Gyula, körülvéve húsz-harminc ifjú által; lesiettünk a lépcsőn, az udvar csakhamar szorongásig megtelt és felhangzott a krétahalvány Petőfi ajkáról a „Talpra magyar“. A folyosó ablakában feltűnt Balassa és Markusovszky arca is. Az utcán csoportban állottak a joghallgatók, kiknek körében előzőleg jelent volt meg Petőfi, az ifjak azután együtt vonultak a hozzájuk csatlakozott tömeggel a Hatvani-utcai Horváth-ház elé, amelyben elhelyezett nyomdából adták ki mint első cenzúra nélküli nyomtatványt, a „Nemzet követelményeinek“ címzett tizenkét pontot, amelyeket az épület emeleti erkélyéről ismertetett Irányi Dániel és szórtak a hallgatók közé a körülötte állók. Az egyetemi tanulmány rendszeressége ezen naptól megszűnt volt és nemsokára formaszerűen is be lett szüntetve. Az egyetemi ifjúság szervezkedett, kebelében egy bizottság lett alakítva, melynek elnökéül lettem választva s midőn március 19-én egy küldöttség indíttatott Pestről a pozsonyi országgyűléshez: a fiatalság képviseletében Meixner Jánossal és Vasvári Pállal együtt küldettünk fel a bizottsággal. Midőn március 19-én a küldöttség rendelkezésére bocsátott dunai gőzhajóra léptem: ott találtam Balassát, mint a küldöttség tagját. Ezen út és a Pozsonyban töltött két emlékezetes nap szolgáltatta az első alkalmat arra, hogy Balassával közelebbi érintkezésbe jussak. Nemsokára megalakult a felelős magyar minisztérium. Báró Eötvös József, mint közoktatásügyi miniszter a minisztériumban az orvosi tanításügy előadójául és az egyetemi orvosi kar igazgatójául Balassát nevezte ki, aki az orvosi tanításnak a tanszabadság alapján való szervezését munkába vévén, a nézetek és teendők tisztázása végett májusban egy értekezletet hívott össze. Az értekezleten jelen volt Markusovszky és az egyetemi hallgatók képviseletében én is; tanúja lehettem azon benyomásnak, amelyet Markusovszky a tanszabadságra vonatkozó, mély tanulmányt és átgondoltságot eláruló megjegyzései mindenkire tettek. De legnagyobb figyelmet keltett felszólalása azon alkalomból, hogy indítványba hozatott az orvosi történelem rendszeres tanításának eltörlése. Stockinger, aki a theoretikus sebészet és műszertan mellett ezen szakmának is tanára volt, érzékenyülten és nyomott hangon védte szaktanításának ügyét, az értekezlet tagjaira azonban 6zavai kevés hatást gyakoroltak, s midőn ügyét már csaknem elveszettnek lehetett tekinteni, felállt Markusovszky. Felszólalása elején ki-
