Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Bevezetés
8 Saját hazánkban pedig szó esett egy hanyatló korról és ha utána nézünk a kalendáriumban, akkor azt találjuk, hogy ez a hanyatló kor pontosan egybeesik a magyar orvosi tudományosság újjászületésével és legfényesebb lendületének korszakával. Mind a két kiszólás megkívánja, hogy a mi orvosi fakultásunknak éppen a múlt század második felébe eső epo- káját történelmi felfogással rögzítsük. Erre nemcsak az időbeli távolság biztosítja ma már a szükséges perspektívát, de még élesebb plaszticitással domborodik ki a kép ama háttér előtt, amelyet a bécsi orvosi fakultásnak ugyanegyidőbeni viszonyai nyújtanak. De még egyet. Washington utolsó üzenete halálos ágyáról ez volt: „educate the people“; ez magyarul annyit tesz, hogy legyen minél több népiskola és legyen minél kevesebb analfabéta, hogy minél szélesebb és biztosabb alapon fejlődjék az általános kultúra, amelyet már ő is egyik legnagyobb államerőnek ismert fel. Mi tulajdonképen csak a háború után, amikor az európai kultúra megrendült, elszigeteltségünkben ébred- tünk kellőképen ennek a hétköznapos igazságnak tudatára, csak azóta kezdjük kellően értékelni és ápolni a kultúrfölény- nek nemcsak nemzeti, de ezen túl kiható nagy nemzetközi jelentőségét, csak azóta vált meggyőződésünkké, hogy minket lehanyatlásunkból csak a közművelődés ereje emelhet fel. Elfogultság nélkül állíthatjuk és a külföld is tartózkodás nélkül elismeri, hogy a mi kultúránknak egyik legkifejlettebb tényezője, amely a nyugattal kiállja a versenyt, a mi orvosi művelődésünk és orvosi tudományosságunk, amely ebben a rohamos fejlődésében éppen a múlt század közepén indult meg; érdemes tehát, hogy annak az elmúlt időnek képét magunk elé állítsuk. De mivel nem egyszerű korképet akarunk festeni, hanem — akár a geológus — az átalakulásoknak módját és menetét is kívánjuk feltüntetni, azért itt annak a hat férfiúnak életrajzát foglaljuk egybe, akik orvosi tudományosságunk újjászületésének és gyors fejlődésének úttörői voltak, akiknek munkája a szónak legteljesebb értelmében korszakalkotó volt. Ahogy Rómának története tulajdonképen csak néhány nagy embernek története, úgy ezek az életrajzok is hű képét adják annak a fényes haladásnak, amely akkor a személyek és az események kölcsönhatásából indult ki.
