Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Jendrássik Jenő: Balassa János
48 szemlélők nagyobb részére a mű csak érzékileg gyakorolt, vagy új ivadék lép az elhaló nemzedék mind több és több tagja helyébe; azok előtt azonban, kik a mű nagy becsét bensőbben ismerték, még midőn azt szemlélni talán már el-el is szoktak, nemcsak betölthet- len marad a hézag, hanem inkább mindjobban érezhető és a ki- pótolhatlan műre mindinkább emlékeztető lesz: úgy nemcsak betöltetlen marad a hely, melyet Balassa életében elfoglalt mindazoknak emlékében, kik nagybecsű működésének méltányos szemtanúi voltak, hanem még ha a megválás éles fájdalma tompult volna is a baráti kebelben, melyre az idő írként a régi sebre talán újabb keserűséget mért; folyton mégis, sőt mindinkább súlyosan nélkülözzük a férfiú közreműködését mindazon közügyeinkben, melyekben mind irányadó szelleménél, mind pedig a benne helyezett közbizalomnál fogva az üdvös haladást biztosítani éppen ő oly kiválóan hivatva és képesítve volt. És most, midőn csak visszatekinthetünk a magaslatra, melyen e férfiú állott, sok mást felülmúlva érdem és tiszteletben, tekintély és befolyásban, és hírnévben; midőn csak emlékezetünkben idézhetjük vissza a látkörünkből oly hirtelen letűnt alakot, melyet munkássága díszében ragyoni láttunk, de nem az aggkor ködében előbb elhomályosodni mielőtt letűnt volna; most, midőn a küzdelem be van fejezve és a közelismerés koszorúzza a hős emlékét, melyet rágalmával illetni többé a rút önérdek sem merészel; most, midőn e testi élet teljesen átszellemült és csak gondolatát bírjuk, melyen már új esemény változást nem ejthet, most illeti meg mindenekelőtt a fennmaradt kortársakat ez élet foglalatja fölött elmélkedve, kimutatni az összeható tényezőket, melyek annak fejlődésére befolytak, a munkát, melyet az teljesített, a hatást, melyet általa korára és környezetére gyakorolt, és miként lett az így tényezővé még a jövő nemzedékek fejlődésében is. Ily feladattal szemben inkább kellene kívánnom, hogy a tisztelt Akadémia, midőn tiszteleti tagjai sorából e jelesének emlékét kegyeletesen megünnepeli, megbízásával mást tüntetett volna ki, mint engemet, ki a dicsőült működésének csak egyik irányban voltam tanúja, de azon téren éppen nem, melyen ő a kórágy előtt nagyságának alapját vetette meg és míg egy emberéletet megváltott, egyidőben annyi ember életének megmentésére tanítványainak seregét avatta fel. Mint ügytárs részesültem ugyan nagybecsű barátságában és alkalmam volt érezni a varázst, melyet e férfiú tiszta jelleme, felkent lelkülete, őszinte szerénysége által annyinak szíve szeretetét hódítva, gyakorolni tudott, és hálára kötelezett le engemet is irántam tanúsított jóakarata; de pályafutásának már magasra ért tetőpontján szemlélhettem őt csak, és nem voltam küzdelmeinek beavatott részese, miket odáig kivívott; csak a már befejezett mesterműnek lehettem szemtanúja, de nem láttam, mint képződött. De ha így életrajz helyett inkább csak vázlatot adhatok, talán elnézésre számolhatok mégis, hogy a nyújtott alkalmat készséggel ragadtam meg én is, bár gyenge szavammal kifejezést adni azon hála és kegyeletes érzületnek, mellyel nagy fia emlékének egy egész nemzet áldoz; és míg ott, hol annyiaknak ajkain csak a nagyrabecsülés és köztiszteletnek szava szólal meg és egyhangú a kortársak magasztaló tanúsága, nincs mit tartanom attól, hogy
