Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)

Bevezetés

23

rum“ írt és az ő tézisei közt sincs egy sem, amely különösen a szülészetre vonatkoznék. Sőt tanulmányait végezve ő elsősorban belgyógyász és tanársegéd akart lenni Skoda mellett, aki őt nagyon kedvelte, de itt érte őt első csalódása, igaz, hogy az emberiség nagy hasznára, mert ha ő csakugyan bel- orvos lett volna, ki tudja meddig maradt volna megoldatlan a gyermekágyi láz kérdése. Közben különösen kórbonctannal foglalkozott és Rokitanskynak külön engedélyével nagyon sokat boncolt. Csak akkor, mikor nem juthatott be Skodához asszisztensnek, és jövője egy nagy kérdőjel volt előtte, akkor fordult a szülészet felé és két évi gyakornokság után Klein tanár mellett lett tanársegéd, hol figyelme mindinkább a gyermekágyi láz felé irányult, mert ennek nagy halandósága, sőt még az a csengetyűszó is, melynek kíséretében a halotti szentséget vitték a haldokló gyermekágyasókhoz — őt egyre izgatta. Kórbonctani készültsége alapján, az orvostanhallgatók és a bábák számára rendelt két külön szülőosztály anyagának és statisztikájának elemzésével a két klinika különböző szolgálati viszonyainak számbavételével akadt a nagy kérdés kulcsára és mikor a bizonyítékok birtokában volt, akkor zseniális eszmemenetének eredményét — most már mint meggyőződését — nyílt és bátor szóval kimondotta, de azzal együtt eszméjének martirjává is avatta önmagát. Itt kezdődik életének második része. Megváltozott körülötte a légkör. Az Allgemeines Krankenhaus tanárainak legtöbbje, a főorvosok és az asszisztensek, mind furcsa — majdnem gyanús — szemmel kezdték nézni, Skodát és Rokitanskyt kivéve, akik az ő okszerű levezetéseit helytállóknak tartották. Nem szűnő hálával gondolt is ő mindig vissza erre a támogatásra és jó kedélyére vall, hogy ennek jeléül évente egy nagy balatoni fogast küldött nekik. Szóval sajátságos hangulat támadt körülötte — helyesebben ellene — amely újabb csalódást hozott számára azzal, hogy a két év leteltével szolgálati idejét nem hosszabbították meg. Egy évvel később — 1857-ben — nagy nehézségek és ellenkezések leküzdése után magántanári képesítést nyert ugyan, de ebben sem volt köszönet, mert a sok nehézség miatt előadásait meg sem kezdhette. Ezen az újabb csalódáson elkeseredve visszajött Pestre, ahol barátai támogatásával sikerült neki, hogy a Szent Rókus-kórház fizetésnélküli főorvosa lett, és bár elég