Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Hőgyes Endre: Fodor József
184 munkarészese és támogatója volt Markusovszky, ki megszerezte ez irány pártolójának a közoktatásügyi kormányzatot is, élén Trefort miniszterrel. A munka aktiv része a hetvenes és nyolcvanas évek folyamán tetemesen és örvendetes módon lendületbe jött közegészségügyi mozgalomban természetesen, mint speciális szakemberre, őreá nehezedett, amit ő kitartó buzgalommal, széles látókörrel, lankadás nélkül, életének majdnem legutolsó évéig szakadatlanul végzett. A hygiénei tudomány abszolút búvárlatá- nak tőle elért tudományos eredményei, a közegészségi ismeretek elterjesztésére kigondolt javaslatai, tervei és tényleg elért gyakorlati eredményei írásban is megmaradtak nagyszámú irodalmi közleményeiben, amelyek önmagukban véve is egész kis. magyar közegészségügyi litteraturát alkotnak. Eeá megy az általa írott könyvek, értekezések, kisebb-nagyobb közleményeknek száma a másfélszázra, melyek önállóan hozzászólanak a hygiéneben szóba- jöhető majdnem valamennyi kérdéshez. Mindezeket megismertetni ez emlékbeszéd keretét túlhaladná. Itten csak főbb vonásokban érintve ismertetem meg azokat létrejöttük körülményeivel, hogy úttörő tudományos és gyakorlati munkásságának legalább vázlatos képét nyújthassam. Fodornak mint természettudósnak nézete az volt, hogy a hygiénei ismereteknek, mint más természettudományi ismereteknek is, az igazi forrása a személyes tapasztalat. Látni, személyesen észlelni kell mindent, amit az előhaladottabb népek e téren elértek, érintkezésbe lépni annak szóvivőivel, megismerni azoknak felfogását, összehasonlítani a hazai viszonyokat a külföldiekkel és e megfigyelések alapján önállóan állapítani meg tudományos és gyakorlati igazságokat. Ö azért, úgy mint pályája kezdetén, későbben is folytatta saját és hivatalos tanulmány útjait. 1873-ban a bécsi nemzetközi kiállítás hygiénei tanulmányozására küldte ki őt a miniszter, ugyanekkor meglátogatta Németország nevezetesebb városait (Berlin, Hamburg, Boroszló), szintén a közoktatásügyi miniszter küldte őt ki 1875-ben a belügyminiszterrel egyetértőleg az Adriai- és Tyrrheni-tengerpart vesztegzárainak tanulmányozására Triesztbe, Fiúméba, Velencébe, Nápolyba, Génuába, amidőn egyúttal tanulmányozta Olaszország többi nevezetesebb városainak egészségügyét is. Szintén ez évben beutazta Svájc és Dél- Németország nevezetesebb városait és részt vett a német hygiéni- kusok müncheni gyűlésén. 1876-ban a budapesti nemzetközi statisztikai kongresszuson vett részt, előadást tartva és az orvosi statisztikai osztályban működve. 1878- ban Párisba utazott, ahol hosszabb ideig tanulmányozta a kiállítást és a közegószségi intézményeket és a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter megbízásából leírta a kiállítás hygiénikus részét. Ugyanekkor meglátogatta Frankfurtot és ismételve Berlint. 1879- ben a belügyminiszter megbízásából a Bécsben tartott internacionális pestis-konferencián vett részt, valamint az ugyané tárgyban Budapesten a belügyminisztériumban tartott értekezleten. 1881-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter támogatásával Bécsbe utazott, hogy a légfűtést tanulmányozza, amiről ugyanazon évben a német hygiénikusok bécsi ülésén előadást tartott. 1883-ban a berlini egészségügyi kiállításra kapott kiküldetést, ahol
