Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Hirschler Ignác: Id. Bókai János
177 koplaltak, ha egyszer a szerencse által felkapattak, vígan élőkké és ínyencekké? Ö megmaradt régi hajlamai és szokásainál, asztalán egyszerű ételek járták, bor pedig csak vendégek tiszteletére; sőt az egyetlen luxus, melyet magának megengedett^ a finom szivar is megtartotta némileg kispolgári jellegét, amennyiben azt csakis a napi szükséglethez mérten szokta vásárolni. Hátra volna még, hogy tanári pályafutásáról, megtiszteltetéseiről és kitüntetéseiről szóljak, valamint az ezeket jóval felülmúló, vajmi keveseknek-kijutó jutalomról, hogy ő törekvését jeles fiák által látta folytatni, hogy különösen legsajátabb művéről, a gyermekkórházról csaknem bizton tudta, miszerint az egyiknek vezetésére lesz bízva. De megállók és kérdem magamtól, vájjon a kisszerű jellemvonások és külsőségek előadásával eleget tettem-e az ünnepelt férfiú emlékének, vagyis ezen egyesület méltóságának, mely az elhúnytban évek során át elnökét tiszteié? Igaz, hogy a tudományról, mely egyébkor üléseinket oly tartalmasakká és vonzókká teszi, nem igen volt e lapokban szó. De nem helyes-e, hogy első sorban az ember álljon, azután a tudós? És társulatunk alapítói a tudomány művelése mellett nem vették-e célba a kollégialitás ápolását? És éppen a kollégialitás az, mely egykori elnökünknek a legszebb koszorút fűzte. Nem volt az reá nézve kongó szó, hanem szívének ügye, valóságos kultusza. Rendünk érdekeért nálánál senki jobban nem hevült, s síkra erélyesebben nem szállt. Ahol igazságtalanságot kellett jóvátenni, szomorú helyzetet enyhíteni, mindenkor elsőnek volt talpon. Fiatal ügy társaival való érintkezésében egyszerű, szíves, jóakaraté volt, nem is fogják azok egyhamar elfelejteni a vele esett tanácskozásukat a betegágynál. Ahol az eljárást helyesnek ismerte föl, nem fukarkodott helyeslő szavakban, ahol pedig tudását jobbnak tartotta, véleményét és tapasztalását oly szerényen, a tanítani akarásnak látszatától is távol eső módon adta elő, hogy még ezen úton is hathatósan hozzájárult tisztult paediatrikus ismeretek terjesztéséhez. Mindenek előtt a beteg javát hordotta szívén, azután közvetlenül következett az ügyfél tekintélye és jóléte, melyet minden módon előmozdítani igyekezett. Mi sem köti az embereket egymáshoz szorosabban, mint közös törekvés valamely magasabb cél felé. Emberszeretet és tudomány, tudomány és emberszeretet az egész föld összes orvosai köré erős köteléket fonnak. Szabadkőmívesi rend ez az orvosi, titkok, szertartások és méltóságok nélkül. Ha ilyen méltóságokat osztana, Bókái nagymester lett volna. Az orvosi tudomány magyar mesterei. 12
