Az orvosi tudomány magyar mesterei (Budapest, 1924)
Bevezetés
19 a régi jezsuitaházban maradt. Később az orvoskari tanár- testület 1866—67-ben újabb emlékiratot nyújtott be a helytartó tanácshoz a szükséges klinikai és intézeti építkezésekről. Markusovszky most már egymásután, de nem ötletszerűen valósította meg előre jól megfontolt programmjának részleteit és erre a sietségre szükség is volt, mert amúgy is nagyon lekéstünk. Ismét kedvezett nekünk a szerencse, hogy ebben az iparkodásában főnökeiben, Eötvös, Trefort és Csáky miniszterekben rokon gondolkodású, megértő támogatókra és segítő társakra akadt. Minden további gondja arra irányult, hogy az új keretnek a megfelelő új tartalmat is biztosítsa és hogy a modern búvárkodásnak szellemét honosítsa meg és biztosítsa, amely tekintetben helyes judiciuma nagy segítségére volt; kipróbált emberismerete alig tévedett. Moliére elve szerint a jót onnan vette, ahol találta, és mellékes körülményekkel — ha a cél úgy kívánta — nem törődött. Megmutatta ezt például akkor, mikor sokoldalú ellenzés dacára Bécsből lehozta Scheuthauer tanárt és a következmények neki adtak igazat. Ugyancsak 1867-ben nevezték ki Balogh Kálmánt a pesti egyetemre, és ekkor az Orvosi Hetilap főmunkatársa lett; ritka munkabírása és hogy másokat is buzdítani tudott, a lapot csakhamar föllendítette és tudományos színvonalát rohamosan emelte. Nemsokára Balogh a kar jegyzője lett, és aki őt ismerte, az tudhatja, hogy ilyen szűk munkakörökre nem szokott szorítkozni, csakhamar kinőtt ebből a keretből és éveken keresztül a karnak amolyan koronázatlan dékánja volt, amíg Rupp N. János halála után csakugyan dékánná is választották és az maradt nyolc éven át. Úgy is, mint a hetilapnak főmunkatársa és mint a kar jegyzője is, Markusov- szkyval sűrűn érintkezett, ami oda vezetett, hogy közös ügyeik megbeszélésére egyszer-másszor Michaleknek éttermében találkoztak, mely a Dorottya-utcában, a régi Vogel- felé házban (a mai Hitelbank helyén) volt. Itt akadunk a későbbi Markusovszky-társaság első gyökérszálaira. Később már határozott napon — szombatonként — szoktak vacsoránál találkozni és nemsokára mások is, Korányi, Than, Lum- niczer és Csatáry hozzájuk csatlakoztak. Amidőn Michalek helyiségét a Szervita-térre tette át, akkor a szombati társa ság a Nemzeti Kaszinónak egyik különtermébe vonult, ahol 2* \
